Érzitek a lépcsők alján, faházakban és pincékben tárolt járgányok türelmetlen illatát? Remélem, mindenki úgy cselekedett, ahogyan a Benzines Fűnyírók nagykönyvében meg van írva: a gépet tisztított, üzemanyagmentes állapotban engedtétek téli nyugovóra, s most, amikor…

A farsang negyedikes kislányom általános iskolájában is nagyszabású esemény volt – ezt, úgy látszik, nem kezdi ki az idő, a kormányzati politika, még a gazdasági válság sem. Hogy miért szeretnek a gyerekek jelmezbe bújni és valami másnak mutatkozni? Talán a felnőttek nem…

Tavaly a telkünkön tanyát ütött néhány vakond (Talpa europaea), pompás földpiramisokkal kápráztatva el a közömbös és független szakértőket: rigókat, galambokat, néhány arra tévedő kóbor macskát, s ezek persze nem voltak tudatában, hogy a bársonyos bundájú ásólábasok…

A világ tele van csodákkal, a csoda úgyszólván hozzátartozik mai életünkhöz, hiszen annyiféle, ellenőrizhetetlen pletyka kering az Univerzumról, a szubatomikus részecskék újabb csínytevéseiről, hogy az ember csak kapkodja a fejét – mindezek ellenére tegnap délutánig…

Ez úton közlöm Mindenkivel, akit érint, hogy szép Budapestünk utcáin új veszély ütötte fel a fejét! Egyes független híradások szerint a köztereken, a sétálóutcákon, az árnyas és napsütötte tereken, az aluljárókban – és egyáltalán: mindenütt – elszaporodtak a…

Semmi bajom a weboldalakkal – miért épp a weboldalakkal akaszkodnék össze? Nincs nekem ezer meg ezer problémám a világhálón lehúzott sisakrostéllyal, behunyt szemmel rohamozó információhordákon kívül? Szükségem van talán egyfajta elektronikus Muhira, virtuális Mohácsra?…

Ó, igen, ismerem a szó valódi jelentését: speciális fogyókúra, amely a különféle színű ételek elfogyasztásán alapul (ezek szerint vannak alkalmas színű és kedvezőtlen hatású, ezért mellőzendő színű eledelek), nem is hökkenek meg, ha a kifejezéssel találkozom.De nem volt…

Ez egy nagyon egyszerű történet. Komolytalan szemvillanás, összekacsintás az első, utamba kerülő ismerőssel, akinek szemében az enyémhez hasonló meglepett kíváncsiság ül. Mi még mindig várunk valamire… valami csodára (ami természetesen szintén egyszerű)… mi, akik csak…

Fehér, hideg csend fekszik a földeken, a téli álmot alvó park nagy fái meghajolva virrasztanak. Reggel van, gondolom, végre megvirradt, újra. Nem mintha szemernyi kétségem lett volna, hogy a Nap elfeledkezik rólunk, emberekről, rólam, az egyetlen emberről, aki január elején a néma…

Az égboltpultra támaszkodó, viharvert felhők éppoly sápadtak, mint a vasútállomás melletti mozgóbüfé állóasztalainál a poharaikba kapaszkodó atyafiak, akik láthatatlan ismerőseik minél korábbi érkeztében reménykednek. Nincs mit tenni, képzeletben csatlakozom hozzájuk.…

Hull a hó a városra, megfagyott menyasszonyok a fák, és az utak megtelnek lépésben araszoló, különös járművekkel, melyek mindenre hasonlítanak, csak járművekre nem. A levegő hideg, akár a tükör; a megállókban várakozók lélegzetei előbb elhomályosítják, aztán mindenféle…

Nem tudom, mi a jobb, itt állni, és várni a tatárokat, vagy a király után vetni magamat, a király után, aki olyan fáradt lovat kapott Sunyoghy fő-főlovászmestertől, hogy tulajdon két szememmel láttam, milyen nehezen ugorja át a békákat az ingoványban, pedig jómagam…