Ha a késő esti vetítésnek vége, rendszerint gyalog indulunk el a Körúton a mozitól hazafelé, bámulva az egyre több és több üres kirakatot. Lassan kikopnak mögülük az üzletek, egyik a másik után, s az üresen maradt bejáratok bolthajtásaiban rongyaikba tekert hajléktalanok…

Nincs ember tévképzetek nélkül, mint ahogyan tévképzet sem létezik ember nélkül. Ilyen magasztos gondolatokat forgatva ültem a sárgára pacsmagolt karszékben és hallgattam a fejem fölötti territóriumból leszűrődő zajokat. A nesztöredék úgy hullott rám, akár régi falról a…

Gyerek vagy és félsz. Hát nem is nézel oda! Égen himbálódzó csillék: sárga, türkiz, piros, kék, zöld objektumok lakják (kik soha nem hagyhatják el) a télre néző szűk kis szoba légterét. Lengőhinták, cérnára fűzött papírmadarak a szavak. Ernyő nyílik. Fény feszül:…

„Harminchárom éves vagyok!...” – ordítja egy férfihang az utcán. Erre ébredek. Felülök az ágyban. A digitális óra számlapja 2.45-öt mutat. Az utcáról behallatszó ordítás többször ismétlődik, egyre távolabbról. Nem mondhatom, hogy összeszedem gondolataimat,…

Megesik, hogy az éjszaka közepén felébredek. Akárcsak ma éjjel. Nem riogató álom vert fel, nem bútorroppanás, nem volt melegem és nem fáztam. Felültem az ágyban – mindent élesnek és érthetőnek érzékeltem magam körül, mintha egészen másképp állt volna össze a világ,…