Nacsinák Gergely András blogját olvasva [A Raszkolnyikov-szindróma] eszembe jutott, hogy épp a minap akadt kezembe egy 25 évvel ezelőtti előadásom szövege. Az 1986-os automatizálási konferencián a digitális gondolkodás előnyeiről és hátrányairól tartottam előadást. Úgy emlékszem, akkor támadt fel bennem a félelem: a digitális számítógépek és egyéb digitális eszközök terjedése az emberi gondolkodást is a „digitalizálódás” felé tolják.
Az európai és általában a nyugati kultúrára amúgy is jellemző bal féltekés gondolkodásmód fog erősödni, a jobb féltekés, inkább analóg „észjárás” rovására. Közismert a két agyfélteke működésének különbsége, most csak azokat a jegyeket emelem ki, amelyek hajlamosíthatnak némelyeket (pl. „a hadiiparban vagy a nemzetvédelmi kérdésekben járatos szakembereket” – Nacsinákot idézve), hogy a modern neurobiológia eszközeit vessék be „az emberiség javát” szolgáló nagy célok érdekében.
Utólag is igazat adok magamnak: az inkább bal féltekéhez kapcsolódó digitális dominancia olyan pszichikai tulajdonságokat emel ki és erősít, mint pl. az uniformizálás, a kizárólagosság, a rend és fegyelem hangsúlyozása, a tévedhetetlenség, az eltökéltség, a legitimizmus és a makacs hit a számítógépi modellezéssel tervezett jövőképben. Isten őrizzen ettől a világtól…!
Bevallom, közel állnak hozzám Nacsinák Gergely András gondolatai, s gyanakszom, hogy a digitális technikán alapuló információs társadalom korában kivált csábító valakiknek a rövidebb utat, azaz bizonyos agyterületek közvetlen elektronikus stimulációját választani az emberek befolyásolására. A kultúra egészséges fejlődésének „hosszabb útja” ugyanis fáradságos és néha bizony kockázatos is. De csak ezen az úton lehet a technikai tudást, a szabadságot, a szépséget és az erkölcsöt úgy összekapcsolni, hogy ne kelljen félni a következményektől. A Raszkolnyikov-szindróma mindnyájunkat figyelmeztet, a megbánhatatlan döntésekhez nem elég az idegdúcokat kívülről ingerelni, azokhoz érett lelki élet, jóság és együttérzés kell.
Ideje volna Neumann János munkásságát egészében érteni. Szívesen hivatkozunk rá, mint a digitális számítógép megalkotójára, de elfelejtjük, milyen sokat tudott az emberi agy titkairól. Előadásaiban kiemelte, hogy az idegrendszeri funkciók nem értelmezhetőek csak digitálisan, az emberi agyban végbemenő folyamatok analóg és digitális jellegű működések keveredéseként jönnek létre. A matematikai leképezést másodlagosnak tartotta az emberi beszédben és nyelvben rejlő elődleges kód- és logikai rendszerhez képest. Figyelemre méltóak a Budapest Klub honlapján található mondatok: „Több téveszme uralja mai világunkat. Ezek közül egyik a ‘technológiai válasz’ téveszméje ... ha az információs hálókat azok az erőcsoportok uralják, amelyek létrehozták, akkor csupán egy szűk kisebbség érdekeit szolgálja.”
A „homo sapiens informaticus” talán most van születőben, és pillanatnyilag azt látjuk, hogy az „informaticus” túlteng a „sapiens” kárára, pedig az új embertípust, az új „homo”-t a kettő együtt adná, és talán adni is fogja.
illusztrációk | flickr.com
Reményi Tibor írásai a blogon | Reményi Tibor írásai a Liget folyóiratban
