Geiserich kifosztja Rómát | Karl Briullov festménye [1833 körül]
Geiserich vandál király 455 májusában szállt partra Itáliában (az indoklás korábbi szövetségesének, III. Valentinianusnak meggyilkolása volt), de I. Leó pápa könyörgésére hajlandónak mutatkozott, hogy megkímélje Rómát. Harcosai ugyan két hétig fosztogatták a várost (a Jupiter-templomok tetejéről lefeszegették az aranyat), a „felesleges vérontást” viszont kerülte – a megölt Valentinianus egyik lányát például Hunerik fiához adta feleségül.
Nincsenek megbízható forrásaink, de tény, hogy az egykori keleti germán törzs nevéből származik az esztelen rombolást jelentő vandalizmus kifejezésünk. Számítógépes berkekben vandalizmus mások munkáiba hibát vinni, akarattal rossz szócikket szerkeszteni. Vandalizmus olyan riportot készíteni, aminek semmi köze a valósághoz, és így tovább.
De hiszen a vandálok nem dúlták fel az ókori Rómát! A fosztogatás akkoriban közönséges zsákmányszerzésnek számított. Tettüket még jogosnak, sőt, igazságosnak is gondolhatták, hiszen (elvileg) jó cél érdekében jártak el, a rablott arany-ezüst a törzs gazdagodását, fennmaradását szolgálta.
Újabb korokban a vandalizmust a hagyományos értékek elpusztításának otromba és ostoba vágya generálja. A cél az eltüntetés, a megsemmisítés – okokat a legritkább esetben keresnek a vandálok, ideológiát pedig végképp nem gyártanak hozzá. A vandalizmus látszólag a semmiből keletkezik, és látszólag szervezetlen, ösztönös; viszont nagyon is látható dolgokra irányul, amelyek mögött szintén jól érzékelhető, nemes akaratok, munka áll.
Tegnap délután még büszkén magasodtak az iskolaudvaron a tavaly tavasszal ültetett fiatal akácfák – ma reggel hét órakor a gondnok kettétört tetemeik felett búslakodott. Honnan jön az ilyen ötlet? Mikor és hol pattan ki a szikra, amely belobbantja a vidéket, elborítja forró tüzével az agyat, hogy értelmetlen cselekedetekre ragadjon?
A vandál király birodalma nem sokáig maradt fent, elsodorták az ókor végi áradások. De mi történt volna, ha Róma áldozatul esik a vandalizmusnak?
Tudom, egyelőre csak akácfákról (meg összekent falakról, széttört korlátokról, megkarcolt autókról, ilyesmikről) van szó, nem a hatalmas Rómáról. De a szorongató kérdőjelek ugyancsak elevenek.
Kutas József írásai a blogon | Kutas József írásai a Liget folyóiratban
