MOST MÉG
Hamarabb lesz itt az este,
visszafogott a nappal,
bár a reggel még eljátszik
törött tükördarabbal,
üvegcseréppel.
Behálózva a dália,
a tündérnek körme nőtt;
fátyla bomlik, hófehérben
képzeli az esküvőt.
Vele remélek.
Szél támad és eső koppan:
pár gyöngyszem a párkányra.
Tűzrakó ösztöne hajtja;
rőzsét gyűjt, minden ágra,
bármi ágra
vevő a lélek.
LÉLEKTŐL LÉLEKIG
Tócsarobbantás? kimaradt ez is
az életemből, szófogadó gyerek, úgy
léptem: egy-két-há… ahogy írom ezt is,
nézz a szövegre,
mindig ettől-eddig, szabályt követve.
Asztal, ágy, szék, vak szoba fogja körbe,
tény, ahol jársz most, nem kerül ci-
pődbe kövecske.
fotó | 500px.com
Búth Emília írásai a blogon | Búth Emília írásai a Liget folyóiratban