Világrendszer,
tudom,
de ami a hely és az idő
nemzeti zsákjában belőle körülkerít,
a kész helyzet riadalmát hozza rám,
már itt is van és
a bejáratott kilátástalanság ablaktalanjába lök,
ha belegondolok,
hogy mit tehetne
az ember ellene,
netán szellemes szórakosgatással mire mehetne
ha megint, mégis
publi
ciszti
kálni
óhajtana,
mit mondana, magán kezdené-e,
miként leplezné le
émelygő közérzetét, hogy milyen érthetetlen,
a múlthoz mérve a jelen minősíthetetlen,
puszta kiábrándulás,
mohó szétszakadás-tánc
papok és politikusok dobjaira, közönségesen,
most is tart;
most éppen;
most;
pontosvesszőre pontosvessző;
jöhet akármi elveszejtő,
sürgős az eset:
ha nincs válasz, mi van?
Kényszeres erőlködés
talán a kérdezősködés,
mai l’art pour l’art akár.
Dal-ár visz.
Áthajlik a sor végén
a másikhoz. Áthallik. Ellenére is vele,
ha megint –
