Május 14-én egy New York-i szállodában dolgozó szobalány azt állította, hogy amikor belépett Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap igazgatójának szobájába, a férfi meg akarta erőszakolni, szexuális aktusra kényszerítette. A szálloda vezetősége értesítette a rendőrséget, és a Franciaországba induló repülőn letartóztatták DSK-t. Házi őrizetbe helyezték, mert valószínűsíthető volt a szökés. Jó pár héttel később, a vádemelő hátterének vizsgálata után ejtették a vádat és megszüntették a házi őrizetet. Úgy tűnik, a szobalány több, az ügytől független kérdésben hazudott a hatóságoknak, például hogy miért kért vízumot az Egyesült Államokba, honnan szerzett pénzt, és egy alkalommal azt is mondta, az esetből anyagi hasznot húzhat. A franciák mindezen mélyen felháborodtak.
Bernard-Henri Lévy filozófus, DSK barátja a New York-i rendőrség eljárását „pornografikusnak” nevezte, és dicsérte a vádlott „néma méltóságát”. Ennyi az ügy puszta tényanyaga. Pillanatnyilag a végső döntés még kérdéses: elképzelhető, hogy ejtik a vádat, de az is lehet, hogy a New York-i ügyészek mégis hiteles tanúnak tekintik a szobalányt, és a vádlottak padjára állítják DSK-t.
Az nem kérdéses, hogy valamilyen szexuális aktus történt: a beszámolók szerint ondónyomokat találtak a szobalány ruháján és a szállodai szoba falán. Az sem meglepő, hogy a franciák nem értik az amerikai jogi rendszer működését – valószínűleg nekem is nehézséget okozna mélységében átlátni a francia jogi rendszert. A New York-i rendőrség egyértelműen helyesen járt el: semmi olyan nem történt DSK-val, ami hasonló körülmények között nem történt volna mással is. De két kérdéssel alaposabban foglalkoznunk kell.
Az egyik, hogy néhány francia kommentátor szerint DSK állításait komolyabban kellene venni, mint a szobalány vádjait, mert a komoly, kiemelkedő, hatalommal rendelkező, gazdag férfi szava többet ér, mint a tanulatlan, szegény guineai nőé. Nos, ez talán így van Franciaországban, de az Egyesült Államokban nem. A vád hitelesnek tűnt, és ki kellett vizsgálni.
A másik kérdés, hogy DSK és sok más férfi úgy hiszi, ellenállhatatlan vonzerőt gyakrolnak a nőkre, és mindegyik ájult izgalomba kerül, ha figyelmükre méltatják. A hírek szerint DSK nagy nőfaló – állítólag viszonyt folytatott a Nemzetközi Valutaalap egyik alkalmazottjával, Nagy Piroskával, aki szerint komoly „problémája” van a nőkkel. A New Yorki-i ügy kipattanása után Tristane Banon francia írónő is megvádolta DSK-t, hogy 2003-ban megpróbálta megerőszakolni, amikor interjút akart vele készíteni. Több francia szocialista politikusnő panaszkodott, hogy elfogadhatatlanul viselkedett vele DSK.
És nem ő az egyetlen példa: gondoljunk Bill Clinton szexbotrányaira, Anthony Weiner kongresszusi tagra, aki buja képeket küldözgetett magáról különféle nőknek, Eliot Spitzer New York-i kormányzóra, aki rendszeresen látogatott prostituáltakat és így tovább. Az a baj, hogy a hatalommal rendelkező férfiak azt hiszik, minden nő istenáldásnak tekinti az udvarlásukat, egyetlen épeszű nő sem meri visszautasítani őket, és bármit tesznek, büntetlenül megúszhatják. Ez szerencsére nem igaz: többen ráfáztak már, hogy szánalmas gőgjükben érinthetetlennek hitték magukat. DSK kövérkés, öregedő férfi, egyáltalán nem Adonisz. Állítólag a felesége, amikor férje kalandjairól kérdezték, azt mondta, a sikeres francia politikusnak „csábítónak” kell lennie. Jesszusom, ennyire hiszékeny a francia nép?
Csak remélhetjük, hogy a DSK-affér valamennyire megváltoztatja az emberek gondolkodását, és a férfiak idővel tisztelettudóbban viselkednek. De ne számítsunk gyors sikerre.
(illuszráció | 50watts.com)
