Megint hajnalban keltem, amit nagyon nem szeretek. Mire apa jön, már fent kell lennem, mert ha benyit a szobába, és még alszom, ideges lesz. Félszemmel figyeltem, nyílik-e az ajtó. Rögtön felültem az ágyban. Apa mondta, öltözzek gyorsan. Kiugrottam a paplan alól. Felvettem a székre…

Jól figyelj, megmondom, milyen lesz. Megmondom, és cserébe csak annyit kérek: ha a végére érsz, jusson eszedbe, hogy én már az elején megmondtam. Hiszen tudhattad, ha elkezded, még egyszer nem kezdheted. Ami ezután történik, az még csak nem is hasonlít ehhez. Nem mondom, hogy jó…

Fehér, hideg csend fekszik a földeken, a téli álmot alvó park nagy fái meghajolva virrasztanak. Reggel van, gondolom, végre megvirradt, újra. Nem mintha szemernyi kétségem lett volna, hogy a Nap elfeledkezik rólunk, emberekről, rólam, az egyetlen emberről, aki január elején a néma…

A belle époque világaHa más nem is, a sokat emlegetett belle epoque-ot legalább az széppé tehette, hogy volt minek hátat fordítani. A szecesszió mozgalmának ihletői és prófétái a rómaiak példáját követve a kivonulás mellett döntöttek, olyan festészetet keresve, amely nem ér…

Rajzolataim papírkazlában turkáltam a minap,és úgy keringélt elém ez a kiszabadultrégi lap, öt-hat éve odavetett pillanat-lenyomat,mintha valami célja volna, gúnyosan ripakodna, csöndjével eltelveprovokálna, mondjam meg.mi az ábra, ma? A kérdést (számít-e hát a…

fotó | Katona MáriaHAGYMALEVELEK Kedves Öcsém!Karátsonyi levelemben említém családunk öregebbjeit, kikről Kied – posthumus gyermekként – ugyan kevést tudhat. Kár, mert legjobb tanítómestereink őseink: erényeiket követi, hibáikból okul jelenben is a bölcs. Vagyon…

Vajda Júlia | Arany tájÚjabban esténként azon kaptam magam, hogy végiggondolom aznapi tetteimet, mintegy leltározom, mit végeztem. Aprólékosan és részletesen soroltam magamban munkáimat. Mi ez? – kérdeztem döbbenten, – számonkérés? Önmagamtól? Hogy jól gazdálkodom-e…

Hányféle látomást présel ki magábólmunkafolyamatainak melléktermékeként,mint csillámló váladékot, a hajszolt lélek,a félelem ólomtömbjei alá szorulva ésa remény rakétái által magasba lökve, azemlékezés tárnáit vájva és a képzeletlagúnáiban hajózva? Hány képsor…

HÉTKÖZNAPI RÉMREGÉNY 9. RÉSZCherbury hosszú percek óta várakozott a pult előtt, ujjával a Nimród vadászújság fényes felületén dobolt. Tekintete a Blikk címlapjára tévedt, óvatlanul elolvasta az egyik főcímet (Belebetegedett a szakításba Nyuszómuszó felesége),…

Vancsó Zoltánnak Megtorpansz hirtelen, a látványtól csordultig ittasan földbe gyökerezik a lábad, megállsz. Gyönyörű ez a két fasor, mögötte, felette a homály, az ágak vékonyodó, erős rajza, fésű kap így fekete, borzas hajba. Hova vezet a közte megnyíló út, mely úgy…

CSOPORTKÉPEKA lépcsőház kürtőjében most nem sült hús szaga árad felfelé, hanem hangosra feltekert rock and roll. Visszafordulok, hogy magamba tömjek egy kis paprikás csirkét, mert különben nem fogom bírni az éjszakát. Papírtrombita bőg, mint a végítélet harsonája.…