Megírhatom hát mindenkinek
vagy senkinek,
legjobb lesz mégis Akárkinek;
közönséges hangzatokra kottázhatom,
hogy vonyítás és suttogás
legyen egyszerre,
hitetlen hívő,
kitalálhatok nyűgös ritmikát,
verses pulicisztikát,
lehetek öregen szörcsögő blogger,
szabadon

megfejthetem a titkot, amit
mindenki tud,
nagy merészen kimondhatom,
akármi dallamra, egy mondatra ráhúzhatom,
mert nem lesz benne
semmi új, ami nem volt még
hányszor kipróbált,
semmi, ami csak most van,
hiszen ki nem érti:
hol zagy van, ott zagy van,
s nemcsak a tározóban,
a kolontári házban,
a folyóban, a halban,
a részben,
hanem az egészben, a voltban
és a vanban,
untig folytatottban,
a mindig valahogy rosszul elfojtottban,
zagy-korban a zagy-kór az ok,
a szó erre kellene;
ez az-e?