HOL-NAP (U)TÁN Már nem esem kétségbe, mikor(mint most is) kerülnek a szavak;páncél, jégkéreg alatt, tudom,mélyen, ott dúdolgat a patak. Tükröm az ég, szeplőimetaz első napsütés összehozza,míg pacsirta-éneket töltök(online) buta kis mobilomra. VÉG(ES)TELEN Álmomban…

A cserépben nyíló fokföldi ibolyát anyja halála után A. hozta el a lakásból, mint olyan örökséget, ami a maga módján folytatja az életet. A sűrű, húsos, mélyzöld levélcsomókat szétültette, szaporította. Húsz éven át a fürdőszoba mosdótáljának káváján zöldellt…