Mészkőbe vájt szemével ámul János,
a szent, hogyan lesz városában oly
idő előtt az ember arca ráncok-
takarta. Néz, nem érti ezt. Azon
mereng, ha pestisest elégszer intve
felismeri a kezdetet, imát
rebegjen-e, s begyógyul ízibe
a múlt ütötte seb? Örök hiány
tekint az égre: itt a házfalon
s a homlokon golyónyom. El nem évül;
s meg nem torolva, lüktető halom
ráng, vérzik újra el, remegve kékül.
A macskakő időtlen ágy; alom
egy árva nemzedéknek. Ajka végül
szavakra nyílna, ...szájzárat kapott.
kép | wikipedia