Mészkőbe vájt szemével ámul János,a szent, hogyan lesz városában olyidő előtt az ember arca ráncok-takarta. Néz, nem érti ezt. Azon
mereng, ha pestisest elégszer intvefelismeri a kezdetet, imátrebegjen-e, s begyógyul ízibea múlt ütötte seb? Örök hiány
tekint az égre: itt…