A tasmániai Hobartban talált otthonra David Walsh múzeuma, a Mona. Ha van múzeumalapító foglalkozás, akkor ez az ausztrál fiatalemberre érvényes. Hatalmas összegeket nyert szerencsejátékokon, s ahelyett, hogy eldorbézolta volna, megvalósította élete álmát: a modern művészet szinte minden ágát felölelő állandó és folyamatosan megújuló galéria-komplexumot épített a szigetállam fővárosában.
A múzeum föld alatti, többemeletes kiállítócsarnok, amelyben a modernitás különböző – néha megdöbbentő – darabjai láthatók, a képzőművészet hagyományos alkotásai mellett. Legtöbb az installáció, a performance, élőkép és élet-montázs. A kiállítás egy része mélyebb betekintést ad élettani folyamatainkba, testünk titkaiba. Ilyen például az emésztés élethű bemutatása:egy felfüggesztett gömbökből álló szerkezet, amely a belek részeit és működési fázisait – in situ – követő leleményes és egyben felvilágosító objektum. Persze, a végtermék is megjelenik a látogatók szeme előtt, a maga természetességében.
David Walsh azonban nem áll meg a fejlesztésben; felkérte Vito Acconci amerikai építészt, hogy tervezze át Hobartot grandiózus és merész városfejlesztési húzással, mintegy hídszerű kapcsolatot teremtve a Mona múzeummal. Acconci a hetvenes évek Amerikájának megbotránkoztató művésze. Saját testét használta festővászonként, nyilvánosan maszturbált, sokféleképpen provokált. A ma 74 éves ember igyekszik megkülönböztetni magát negyven évvel ezelőtti énjétől, s mivel időközben külső- és belsőépítészeti stúdiót alapított, most építészeti terveivel forradalmasítana. (Néhány éve az Acconci Stúdió is pályázott a World Trade Center újraépítésére. A stúdió javaslata egy előre felrobbantott felhőkarcoló volt, ami „lehetetlenné tenné az esetleges terrortámadást”.) A Walsh–Acconci együttműködésre a „madarat tolláról, embert barátjáról” mondás érvényes. A hobarti városatyák bizonyára rettegnek az ausztrál múzeumalapító és az amerikai vizionárius látogatásától, amikor bemutatják városuk átrendezésének tervét.
Handi Péter írásai a blogon | Handi Péter írásai a Liget folyóiratban
