Liget 1994 / 6 | Gregory Bateson – VERSAILLES-TÓL A KIBERNETIKÁIG
[részlet]
Ha megbízunk valakiben, s később ráébredünk, hogy az illető, akiben megbíztunk, érdemtelen a bizalmunkra, vagy ha nem bíztunk valakiben, s kiderül, hogy nagyon is érdemes volt a bizalomra, rossz érzés fog el bennünket. Az ember és minden más emlősállat iszonyatos fájdalmakat tud elszenvedni az ilyen jellegű tévedések nyomán. Ha tudni akarjuk, melyek a történelem fontos pontjai, azt kell kérdeznünk, hogy melyek voltak azok a pontok, amikor viszonyulásmódok változtak meg…
Az első világháború sehogysem akart véget érni, viszont látszott, hogy a németek vesztésre állnak. Ezen a ponton George Creelnek, aki „public relations”-ban utazott, s szeretném, ha megjegyeznék, hogy ez az ember volt a modern „public relations” ősapja, nos, ennek a George Creelnek támadt egy gondolata. Az jutott eszébe, hogy ha a németeknek kedvező fegyverszüneti feltételeket ajánlanak, akkor a németek talán kapitulálnak. Össze is állította ezeket az igen kedvező feltételeket, amelyeknek értelmében nem került volna sor megtorló jellegű intézkedésekre. Tizennégy pontban sorolta el ezeket a feltételeket, s a Tizennégy Pontot eljuttatta Wilson elnökhöz.
Ha be akar csapni valakit az ember, akkor legjobb, ha egy makulátlanul tisztességes embert kér meg az üzenete átadására. Wilson elnök már-már betegesen tisztességes ember volt, azonkívül nagy humanista. A pontokat több beszédben is részletesen kifejtette: nem lesz „területi elcsatolás, hadisarc, büntetésként kirótt kártérítés...” stb. Erre aztán a németek kapituláltak. Mi, britek és amerikaiak – de különösen a britek – továbbra is blokád alatt tartottuk Németországot, mert nem szerettük volna, ha a németek még a szerződés aláírása előtt vérszemet kapnak. Így azután még egy évig éheztek...
A békeszerződést végül négyen szerkesztették meg: Clemenceau, a „Tigris”, aki tönkre akarta zúzni Németországot; Lloyd George, aki úgy érezte, hogy politikailag nagyon jól jönne, ha hatalmas jóvátételt zsarolna ki Németországból, s bosszút állna rajta; továbbá Wilson, akinek minden lépésnél tele kellett beszélni a fejét, hogy legyőzzék húzódozását. Valahányszor Wilson elkezdett hangosan töprengeni arról, hogy mármost mi lesz az ő Tizennégy Pontjával, rögtön kivitték valamelyik katonatemetőbe, ahol aztán szégyellhette magát, hogy nem haragszik eléggé a németekre. És volt egy negyedik is. De kicsoda? Persze, Orlando. Egy olasz.
Civilizációnk történetében így még nem csaptak be egy országot. Példátlan esemény volt, amely szinte egyenesen és elkerülhetetlenül vezetett a második világháborúhoz. Továbbá (és ez talán még annál is érdekesebb, hogy a második világháborúhoz vezetett) a német politika teljes demoralizálódását váltotta ki. Ha az ember megígér a fiának valamit, majd visszavonja az ígéretét, s mindezt magasztos erkölcsi szinten fogalmazza meg, evvel nem csupán haragot kelt a gyerekben, hanem rombolólag hat a gyerek erkölcsi magatartására is, legalábbis addig, amíg a fiú a bőrén érzi az ember méltatlan magatartásának az ostorszíját. Nem csupán arról van szó, hogy a második világháború teljesen érthető válasza volt egy nemzetnek, amelyikkel így elbántak. Ennél fontosabb, hogy várható volt ennek a nemzetnek a demoralizálódása, miután így bántak vele.
TAKÁCS FERENC fordítása
fotó | Thomas Woodrow Wilson az Amerikai Egyesült Államok 28. elnöke volt.
RETRO-LIGET
avagy mit írtak, hogyan írtak a Liget szerzői öt, tíz vagy éppen huszonhárom évvel ezelőtt:
jellegzetes, az akkori és a mai időkről is szóló részletek.
