(fennhangon)

„A tövénél fogd azt a ceruzát!”
„A vonalra írj, mért írod föléje?”
„Ne hagyd abba a betűt a felénél!”
„Elrontottad, most radírozhatok…”
„Mért nem tudsz rendesen odafigyelni?!”
„Ez jó lett volna, ha nem rontod el.”
„Mindent háromszor kell elmondani.”
„Ide figyelj, ne játszd a süketet!”
„Ne fárassz, úgyis én bírom tovább!”
„Már rég kész lennél, ha odafigyelnél.”
„Ronda az egész, ki kell radírozni.”
„Mért kell nekem így szenvedni veled?!”

(belső hangon)

(A középső ujjam támasztja meg)
(Odateszem a hegyét a vonalra)
(Szépen, lassan írom, óvatosan)
(Azt gondoltam, kimehetek a kertbe)
(A hullott birsalmákat megkeresni)
(Én is látom, hogy ronda, ronda, ronda)
(A moníliásakat a kukába)
(Fűrészelni a kisebbik fűrésszel)
(Lecsapkodni az elszáradt virágot)
(Legyen már kész, szépen akarom írni)
(Kiradírozta, kezdhetem elölről)
(Mért kell mindent háromszor mondani)

Mesterházi Márton írásai a blogon | Mesterházi Márton írásai a Liget folyóiratban