Átmegyek a szigetre.
A kastély képe a távolból kísért.
A hatalmas fa ágai alatt
frakkban hangol a zenekar.
Vizes kerti székre ülök.

Barátaimmal voltam itt először.
Nevettünk, fényképeztünk.
Felkapaszkodtunk a tölgyre.
Kiabáltunk.

Később lányokkal,
kézen fogva vagy veszekedve,
gyáván jártam az ösvényeket.

Most megereszkedett hassal,
negyven évemmel figyelem e tavasz véget.
A hideg szél ingem alá vág,
gallyakat ráz,
összekeveredik a szimfónia hangjaival.

illusztráció | Paul Klee – Pastoral (Rhythms)