A test is virágzásnak indul.
A félelem spóráit, legalábbis egy időre, lerázom.
Szivárványt látok a panelsorok fölé;
mintha gyerekrajzba lépnék:
érthetetlen és biztonságos.
Közben tudom, ez is csak egy csalódás előszele.
Mintha exitálás előtt hinném, bármi lehet.
Mégis ablakot nyitok, a befülledt telet kiszellőztetem.
A korai madarak zenéjét a mellékhelyiségben is hallom,
és a gólyára gondolok, ki időt vétve, fészket épít.
Tolla alatt libabőr, de nem fordul déli köreibe.
Jeget szorít csőre közé.
Családot képzel.