A gazdasági válság súlyos csapást mért a kulturális és művészeti életre. Azok a képzőművészek, akik évekkel ezelőtt még milliós kikiáltási árról indíthatták árverésen képeiket, ma kénytelenek beérni a vevők zsebéből előbújó pár ezer forinttal. Becsületükre legyen mondva, hogy jajszavukkal nem kürtölik tele a világot, hanem munkába temetkezve és a sűrű fillér elvét követve nagyszámú értékesítéssel igyekeznek felszínen maradni. Az adásvételek helye egyre inkább az internet, Tesz-Vesz, Vatera, Galéria Savária és más portálok.
Nézzünk példákat, milyen árfekvésben vásárolhatunk jó nevű művészektől festményeket, ha lakásunk csinosításán vagy műtárgy-befektetésen gondolkodunk!
Egyik legtermékenyebb alkotónk Scheiber Hugó. Kiforrott stílusa, bravúros rajzkészsége, lendületes és nagyvonalú vonalvezetése, továbbá kedvelt pasztell technikája arra kárhoztatja, hogy egyfajta képzőművész-zsonglőrként villámgyorsan készítse el műveit. És Scheiber mester manapság sem tagadja meg önmagát, naponta több képet is befejez – többnyire portrékat – és dob piacra. Az expressz dolgozó expresszionista dömping-termelése dömping-árat eredményez, Scheiber Hugó képeit 10-20 ezer forintért vásárolhatja meg az érdeklődő.
Aba-Novák Vilmos nem tud elszakadni a cirkusz világától. Ez az erős, vélhetően gyermekkorból eredő hatás, tetézve a mai politikai viszonyok fonákságainak észlelésével, arra készteti a művészt, hogy újra és újra feldolgozza a porondmesterek, bohócok, kötéltáncosok és szemfényvesztők kulisszák előtti és mögötti életét. Élénk színekkel komponált, többnyire nagyméretű képeit, amelyek a 2005-6-os években 4-5 millióig tornázták fel magukat, ma 50 000 forintért vesztegetik a fent említett portálokon.
Ha Scheiber Hugót dömpingezőnek neveztem, kénytelen vagyok ugyanezt a címkét illeszteni Rippl-Rónai Józsefre is. A kaposvári művész szorgalmasan dolgozik, és naponta tölti fel az összes lehetséges műtárgy-értékesítő internetes oldalra képeit. Egyik legfrissebb munkájából következtethetünk, hogy Rippl-Rónai mester nézi az X-Faktort, és Csobot Adél-rajongó. Az Adélkáról készített portréja már kapható a Vaterán 8 ezer forintos áron.
Nem hagyhatjuk szó nélkül Lotz Károly jelentkezését, akitől új művet régen üdvözölhetett a realisztikus ábrázolást kedvelő nagyközönség. (Mert lássuk be, a 20. századi ilyen-olyan izmusok hagyományromboló forgószelei után a közízlés töretlenül, még mindig a realizmus felé húz.) Az akadémikus művészet idolja, aki a közeljövőben tölti be 179-ik életévét, a napokban adta el életképét (Lovai mellett heverő csikós) 37 ezer forintért.
Ha történt is áresés, a honi művészetbarátok megbecsülésben és honorációban egyaránt magasabbra helyezik nagyjainkat, mint a külföldi „sztárokat". Az osztrák származású Oskar Kokoschka 1000 forintért tudta értékesíteni női portréját, ám a francia Pierre-Auguste Renoir is kénytelen volt 4000 forinttal beérni – ennyit kapott zsírkrétával készített Testvérek című kettős portréjáért.
Néha egy-egy érdeklődő felpanaszolja, hogy a piacra kerülő műveket miért nem dokumentálják a művészekről szóló monográfiákban vagy kiállítási katalógusukban. Ez az egymásra mutogatás – mint régi magyar átok – úgy látszik, nem akar elmúlni fölülünk: egyszerűbb reklamálni, mint tenni, cselekedni, új, bővített kiadású monográfiákat készíteni és friss műveket felvonultató kiállításokat szervezni.
illusztráció: Scheiber Hugó | KERTVÁROS
Kállay Kotász Zoltán írásai a blogon | Kállay Kotász Zoltán írásai a Liget folyóiratban
