A ’fantom’ szó görög eredetű, a mai nyelvhasználatba francia közvetítéssel jutott. Jelentése: kísértet, test nélküli lény; olyan teremtmény, akit értelemmel az alkotó képzelet tölt meg, így nem különbözik egymástól teremtő és teremtett, csupán az egyiknek önálló akarata van, a másiknak meg nem… Én szkeptikus vagyok. Nem hiszek kopogó szellemekben, fejüket hónuk alatt hordó vándorlegényekben, a széllel versenyt futó… szóval a világ, amelyben élek, a technika segítségével csaknem tökéletesen modellezhető.

Nem érhet meglepetés. „Fantomok márpedig nincsenek.” Valahogy így. Igen ám, csak a közelmúlt néhány eseménye gondolkodóba ejt, elbizonytalanít. Noha nem kerekedem fel, hogy kérdőre vonjam az ablak alatt settenkedő esti árnyakat, és nem riadok fel akkor sem, ha vihar klimpíroz az ablakpárkányon, nem érzem magam biztonságban.

Ha elfogadom, hogy a világot a hajdani babonás képzelet két részre osztotta – egy nekik, egy nekem alapon –, nincs okom az aggodalomra. Mindenki maradjon a maga térfelén, ne rendetlenkedjen, ne okozzon zavart a rendszerben. Mostanában azonban mintha a két világ közötti válaszfal elkopott volna, a fantomok egyre pimaszabbul suhannak át rajta, s már azt a fáradságot se veszik maguknak, hogy éjjelente, a tisztességes ember álmában tegyék mindezt.

Gyanakszom. Kétszer nézek ismerősöm szemébe, ő-e az valójában, akinek mondja magát, egyes mondatokat többször megszűrök, mielőtt beengedem értelmembe. Egyéb rendszabályokat is bevezettem.

A fantomok napról napra vakmerőbbek. Ott támadnak, ahol a legjobban fáj: megszokott terepen. A két valóság kezd egymásra csúszni – végül egy napon bekövetkezik a teljes fantomfogyatkozás.

Egyetlenegy példa.

Hoffmann Rózsa – határozott állítása szerint – mit sem tudott arról, hogy a pedagógus életpálya-modell elhalasztásra kerül. Ezt ugyan maga a minisztérium cáfolta néhány nappal később egy másik módon, másik oldalon feltett kérdésre válaszolva, ám a lényegen mit sem változtat. Az államtitkárasszony egyik lába itt, a másik ott – akárcsak a mesebeli Árgyélus királyfi, aki az ördögtől elcsent varázsbocskorban ered Ilonája nyomába… de mi az igazság?

Van-e igazság?

A politikus [Hiller István] a műsorban ugyanakkor feltette a kérdést: rendben van-e, hogy az államtitkárnak egy ciprusi konferencián van a helye, amikor a közoktatás alapját jelentő béremelés elhalasztását bejelentik. Milyen kormány az, amelyben a pénzügyekért felelős miniszter nem szól két nappal a bejelentés előtt az oktatásért felelős kollégájának, hogy az általa felügyelt területet alapjaiban érintő problémák vannak, és nem tájékoztatja őt, hogy milyen lépésekre készül - vetette fel.

A világok tehát elmozdultak – fantomok járnak-kelnek közöttünk, megsózzák a kávét, teletömik újságpapírral a felhúzandó cipőt, átírják határidőnaplóinkat, a gyerekek a folyosókorláton készülnek a testnevelés érettségire.

„Fantomokról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék.” Amiről nem beszélünk, nincs is? De jó volna…

Kutas József írásai a blogon | Kutas József írásai a Liget folyóiratban