2. ÁTVÁLTOZTATÁS
Jönnek.
Mostanság
nem is kavicsok,
rücskös és amorf kődarabok,
a hegyen kanyargó ösvény mentén
elheverő-kínálkozó, szeszélyes domborzatú
alakulatok,
átlagosak és közönségesek,
amiket alkalmanként fölszedek
a porból;
megmosdatom, lesúrolom,
kipingálom olajfestékkel,
át
változ
tatom.
Egyetlen lesz valamennyi
darab,
utánozhatatlan
a képhordozó egyedi testére tapadt,
kezem szerint létező.
Amikor elkészül, hosszan nézem,
és beleképzelek jelentéseket,
grimaszt vágok általuk a közönyben idiotizálódott társadalom tükreire,
kinevezem ellenpontnak a kőpofákat,
s egyszer úgy csinálok, mintha
bevallanám, érzem,
a kövezésben az antropomorfizálás
fura szelleme él, vezet konkrét formában,
de az élvezet
nem áll magában,
van még bőségben kitalálni, kérdezni való.
az illusztráció a szerző festménye | horgas.org
