tenyérnyi
diófából és hársfából szilárdan össszedolgozott
ujjnyinál vékonyabb deszkadarabra
képet festettem-kapartam
harminc vagy
negyven éve kezdtem
sohasem éreztem
készen van most már
befejeztem
elértem amit akartam
szerettem volna
de újra meg újra közelebb jött a forma
hitegetett
egyre absztraktabb lett
az ábrázolat
a képzet
ruhátlanabb
a fa barnás sárgás
teste
tetszett vagy csak beleláttam
a jelentését
aligha tudtam
a kezemre bíztam
húztam
vontam
ma is még (mielőtt ezt írtam)
tovább gyötörtem simogattam
abbahagyhatatlan