a hatvankettedik, amikor ezt
leírja, már elmúlt, mögötte van,
amit visszatekintve megfelez,
hogy legyen, aki fiatalosan
egy kopasz fejet közszemlére tesz.
(egy kortárs írta épp akkoriban,
hogy "élek-e még kétennyit? ez a
kétely zár, ez a kétely nyit.") maga

se tudja most már, miután megélték,
megélné-e a felének felét,
ha lenne is jövője, amiért még
itt maradna... lehajtja a fejét
az előtt, aki lesz, jöhet a vénség
motyogva, hogy még mindig nem elég -
mert amíg él a test, a lélek el nem
hiszi, amit tud: hogy az élet elment.

Géher István tegnap, június 11-én elhunyt.
Tíz esztendeje írt versével emlékezünk rá.

fotó | Ács Irén