„hangtalan siklik a villamos…”
„ne mondj ilyet – a villamos csattog sikolt zörög”
„de ez egy álombeli villamos”
„akkor nem is pesti?”

velünk kanyarodik a délután
Móricz körtér végállomás
innál valamit de a zsebed üres
könnyű préda vagy
lágy szellő bizserget
fölkavar ironikus mosolyt és műmelleket
audienciára vársz egy platánnal
a plébániatemplom előtt
ahol Isten menedékjogot kért
– megtagadnád-e Istentől a menedékjogot? –
lomha léptekkel érkezik az est
reszketve gyúlnak ki a kandeláberek
ringatózol mint frissen
mosott ruhák a szélben
hozzám kívánkozol
pedig sokáig nem maradsz sehol

illusztráció | 500px.com