Egészen
talán még nem süketülök
meg!
Lám,
a reszegést is tisztán hallom most –
igaz,
semmit se mond, nincs mit értenem,
súrolja a plafont vakon, végestelen
végig,
talán bizony földtől égig
ér a rusnya,
én meg,
hangzásokat rakosgató,
függőleges tengely körül a szójátékokat lazán elrendező,
bele nem nyugvó –
visszabeszélek:

kétvállra ugyan nem fektetsz, drótzizegés,
de nincs rád több szavam, mert miféle rés,
mulatság volna az!
Versbe gyömöszölt, formába ölt vagy halt, sikált elegy,
addig-addig tekergetett, tántorogtatott szöveg,
míg egyre megy,
és mindegy, hol s mi szól; ezt nem akarom –
Hallod, amit hajtogatok?
Vagy süketen
ülsz, csak ülsz a füleden?

az illusztráció a szerző festménye  |  Horgas Béla írásai a Liget folyóiratban