Liget 1990/4 | Németh G. Béla - AZ ÉRTELMI EMBER FELELŐSSÉGE (részlet)
A KOR LELKE című összeállításból
Julien Benda Az írástudók árulása című vitairatához Babits 1928 őszén ugyanezzel a címmel írt máig meghatározó, s jelentős polémiát kiváltó esszét. Babits használta az összeállításunk címéül választott „a kor lelke“ kifejezést – írása néhány mondatát kiemelve kértük írástudó társainkat a kérdések aktuális meggondolására. Íme, néhány provokatív Babits-sor:
„Az áruló írástudó tehát nem avval lesz árulóvá, ha lába nem megy egyenesen a Csillag felé, melyre ujja mutat. Az árulást akkor követi el, ha nem is mutat többé a csillagra.”
„Az igazi írástudó hivatása épp az, hogy a gazdasági és egyéb praktikus lehetőségekre és szükségszerűségekre nem tekintve, ébren tartsa a földön a tiszta erkölcs és logika tekintélyét és tudatát.” (a szerk.)
...[Babits] két kísérletet emel ki az őt előző másfél századból s az őt körülvevő korból. Az első az, amely a nemzetet az erkölcs forrásává és céljává teszi, a nemzetet a vallás tárgyává avatja és rangjára emeli, sőt, egyenesen az Isten, az Istenség meghatározó helyébe iktatja. Az „imádom a nemzetem”, a „hitem a nemzet”, az „életem erkölcsi meghatározója a nemzet”, a „magyar vallás”, a „magyarok Istene“ s a 19. század számtalan hasonló deklamációja metaforikussága ellenére is, vagy éppen azáltal különös groteszkséggel leplezi le azt a képtelen helycserét, mely a törzsi szemlélet primitív világába rántja vissza a religiót, s véle az etikát az európai vallás- és erkölcsfilozófia egyetemességigényének magasából.
„’Előttem nincs igazság, nincs erkölcs, a hazám javán kívül’ – mondja a magyar írástudó, szinte automatikusan”, – háborog keserűen, s azzal folytatja, hogy nem is lehet ennél rosszabb szolgálatot tenni egy nemzetnek, egy hazának, s jobban kompromittálni annak ügyét...
A vallás, mint minden igazi létmagyarázó, valóság- és igazságértelmező törekvés, egyetemes igényű; az erkölcs, mint minden magatartás-meghatározó, igazságosságot célzó igyekezet, univerzális szándékú. A „magyar“, a „francia“, a „német“, s „a többi apróbb igazságok“ és „erkölcsök“ csak színező részei az egyetemes igazságnak és erkölcsnek. S mennél előbbre halad a valódi szellemi-lelki érzékenység és gondolkodás, annál inkább csak színező részei maradnak.
S ha szigorúan elutasította az egyetemestől elkülönült nemzeti erkölcs lehetőségét, megalkotási törekvését, éppoly határozottan elhárította azt a föltevést is, amelyet Marx, különösen pedig a marxisták képviseltek. Azt tudniillik, hogy az erkölcs majd csak a proletárság osztálynélküli társadalmában valósulhat meg teljesen és lényege szerint, s addig voltaképp csak egyes osztályok védekező vagy támadó osztálymagatartásának több-kevesebb igazságot és igazságosságot is tartalmazó kátéjáról van szó. Babits nem tagadta a szociális hovatartozás fontos befolyásoló hatását. De a jelentős személyiség esetében az egyén erkölcsi-szellemi autonómiáját, erejét, függetlenségét tartotta annyira meghatározó tényezőnek, amely nemcsak önmagát emeli a puszta ösztön- és érdekszabta magatartás fölé, de környezetére, társadalmára, nemzetére is kisugározza a tiszta igazság és igazságosság alapján álló erkölcs óhaját.
RETRO-LIGET
avagy mit írtak, hogyan írtak a Liget szerzői öt, tíz vagy éppen huszonhárom évvel ezelőtt: jellegzetes, az akkori és a mai időkről is szóló részletek.
