Liget 1990/2 | A. Gergely András - AZ ÁLLAM VARÁZSTALANÍTÁSA (részlet)
A MIFÉLE ÚT? című összeállításból
„1990 elején azzal a kéréssel fordultunk a Liget szellemiségéhez közel álló írástudókhoz, hogy küldjék el véleményüket a kelet-közép-európai lehetőségek emberi-társadalmi formálásáról. Van-e, lehet-e saját út ezen a tájon? Nem külön ösvény, nemzetenként, hanem együttes út, amely mégis más, mint a jelenleg fölkínált alternatívák, mert lehetőség és kényszer arányait a saját sors fölismerése és a saját értékek összefogása révén próbálja megválasztani – s az egészre tekint.”
(a szerk.)
Szerte a világban tapasztalható, hogy az eltérő kultúrájú, kisebbségi identitással élő vagy örökölt eredettudatot számon tartó népcsoportok fölemelik szavukat – az egyeduralmi berendezkedésű rendszerekben éppúgy, mint a polgári demokráciában; új létre és öntudatra erősödnek. A diktatórikus és olykor demokratikus politikai szervezőelvek bizonytalansága, az állami beavatkozás alkalmi gyöngülése látható az amerikaiaknál, angoloknál, németeknél és a legtöbb fejlett kultúrájú, uralmi rendszerű országban. A helyi társadalmak és a lokális társadalmi közösségek pedig épp az állam varázstalanítása idején hajlamosak leginkább megfogalmazni különállásuk, mást-akarásuk jelképeit...
... A magyar politikai gondolkodás az elmúlt negyedszázadban keményen elvetette a zsidókérdés, a nemzetiségi emberi jogok, a kisebbségvédelem kérdését, mintha ezek nem is léteznének a hazai élet mindennapjaiban. Ma azonban aligha lehet olyasmit kijelenteni, hogy nincs tudomásunk az etnicitás markáns jelentkezéséről. A magyar társadalompolitika közeljövőjében éppen ezért rendezőelvként kell számolnunk az etnoregionális identitáscsoportok közigazgatási-jogi kezelésével, politikai öntudatra ébresztésével...
... Ha remélhetném, hogy nem tűnik tudálékosságnak, akkor Bibó Istvánt „továbbolvasva“ Jászival, Mocsáryval, Eötvössel és más elődökkel – meg utódokkal –, fölvetném, hogy mi is a kelet-európai társadalomfejlődés értelme? Bibó István a szabadság és félelemnélküliség, a morális és humánus tisztaság, az erőszaknélküliség, a hűbériségtől mentesség, a demokráciatisztelet, a hatalomkoncentráció-ellenesség intézményes biztosítékait sorolta föl európai értékelvekként – külön megjegyezve azt is, hogy a liberális és a szociális gondolkodás szembe nem állítása, az értelmiségi zsarnokság elhárítása, illetve a marginális társadalmi csoportok kezelésének felelőssége alapvető fejlődési követelmény lenne nálunk.
A kelet-európai társadalomfejlődés értelmének körülírásához korántsem csupán gazdasági reformtervekben kellene tehát az alapvető tételeket keresni. Sokkal inkább olyan társadalompolitikában, amely a figyelem homlokteréből ma már nem engedhetné ki etnikumok, régiók és helyi társadalmak teret követelő hétköznapi valóságát. Ezektől a mikrotársadalmi csoportoktól, helyi öntudatoktól, etnoszoktól és regionális öntudatoktól ugyanis alighanem a közvetlenül belátható jövőnk függ.
RETRO-LIGET
avagy mit írtak, hogyan írtak a Liget szerzői öt, tíz vagy éppen huszonhárom évvel ezelőtt: jellegzetes, az akkori és a mai időkről is szóló részletek.
