15. RÉSZ
Shaftesbury és a másik Toland hosszú percek óta várakoztak az Ernő utcai hentes előtt. Nem szóltak egymáshoz, csendesen cigarettáztak. Shaftesbury néha a szeme sarkából végigmérte a kalauzt. Végre kilépett Cherbury a koszos üvegajtón, nyakában rövidre fogott bőrszíjon egy Kalasnyikov lógott. A másik Toland rezignáltan, Shaftesbury megütközve nézte.
– Hagyjuk már ezeket a régi és olcsó megoldásokat!
Cherbury halálos nyugalommal indult el az Üllői út felé.
– Most mit vagy úgy oda, valahogy álcáznom kell magamat.
– Miért kellene? És miért így? Enélkül is pont úgy nézel ki, mint egy… mint egy másik Cherbury.
A szembe jövő emberek messze kikerülték őket, átmentek az utca másik oldalára, némelyek hasra vágódtak vagy a parkoló autók mögé bújtak. Cherbury elbizonytalanodott.
– Lehet, hogy túlreagáltam az eseményeket…
Shaftesbury bólogatott.
– Így nem jöhetsz tovább. Még valami bajod esik.
– Rendben – torpant meg Cherbury egy sikoltozva menekülő tűzoltó láttán. – Mit tegyek?
– Meg kell semmisíteni a fegyvert.
– De hogyan? – kérdezte, és lesújtó pillantást vetett egy cikcakkban futó nyugat-európai diplomatára.
– Edd meg!
– Frissen olajoztam.
– És? Emlékszel a permetezőgépre 98-ban? Mit gondolsz, mi lett vele?
– Te? Hát te voltál?
– Köszönd meg, aztán láss hozzá! Mi előre megyünk!
– Köszönöm, Shaftesbury! Egy perc és kész vagyok.
– Ne siess! A závárt nehéz emészteni!
Cherbury lemaradt, s egy kapualjba húzódva kiemelte a tárat a géppisztolyból. A másik Toland megvárta, amíg bekapja az első lőszert, aztán Shaftesbury után sietett.
– Nem lesz ebből baj? – kérdezte aggodalmaskodva.
– Nyugodjon meg, Cherbury szájának a ph-értéke földi körülmények között kifejezhetetlen. Láttam egy embert, még az előző akcióban, akit megcsókolt. Géppel táplálják azóta…
Kiértek az Üllői útra, a másik Toland nagyot fújtatott, majd kezet nyújtott Shaftesburynek.
– Aaakkor én mennék is, aviszontlátásra!
– Merre megy?
– Vissza a metróhoz, aztán a pályaudvarra.
– Akkor jó utat! – kedélyeskedett Shaftesbury, pedig tudta, hogy a kalauz hazudik. Haza siet, és jól teszi, mert Bolingbroke kétségeivel küszködve már úton van. Ha Cherbury lassan eszik, még minden rendbe jöhet.
