Rembrandt | Tulp mester anatómialeckéje | 1632 (részlet)
2. RÉSZ
... Lehet, hogy a rablásért elítélt és felakasztott Aris Kindt holttestére Rembrandton kívül senki egyetlen pillantást sem vetett? A megfestett holttestre sem?
A nyilvános boncelőadáson Tulp mester és hét (nem fiatal) hallgatója szerepelt: megmutatták a kortársaknak és az utókornak a tudomány ünnepére öltött puritán pompájukat; az előadó kalapja és ékszere már-már hivalkodó. A társadalom értékrendje szerint a köztiszteletben álló doktor fejedelmi öntudatát nem is horzsolhatta egy bűnöző kínlódásának nyoma.
De vélhetően még a boncterem díszítésére rendelt festményt nézegetve is ki-ki csak saját portréjával szemezett, különben feltűnt volna, hogy a szétcincált kar idegen elem – a tetem bal alsó karja és kézfeje helyére Rembrandt iszonyatos fintorral egy anatómiai atlaszból sematikus jobb kart másolt. A halott pedig – mint minden Krisztus-képen, akár a gyerek Jézus üdvözlésére sereglők, akár a kiterített Jézust gyászolók láthatók még az Istenfiú körül – a festmény közép- vagy súlypontjában fekszik.
Talán a festőnek nem is kellett magyarázkodni a kar-boncolás miatt (a csupán néhány évtizeddel korábban engedélyezett boncolásoknak ugyanis ésszerű rituáléja volt: a legromlandóbb rész, a has feltárásával kezdődött, s nyilván így történt a Waagebouw épületében is), maguk az érintettek a jó ízlés jelének tekinthették, afféle higiénikus és esztétikus jelzésnek, hogy csupán egy kar... Rembrandt azonban csöppet sem finomkodott, a halott ijesztően domborodó mellkasa, félig nyitott szája a szó szoros értelmében halálosan pontos. A fontoskodó alkalmiság gyűrűjében csak a hulla kelt részvétet. Igen, közönséges rabló volt, piti gazember, de nem rosszabb elítélőinél és a testét szétszedő, közönyükkel meggyalázó tudósoknál sem...
