Már aludni se hagyják az embert! – morogta a kis gömböc a szélfútta, rozoga padláson. A lécek között épp hó szitált be, s ahogy végképp felébredt, rettentően egyedül érezte magát. Hová lettek társai, a csípős humorú kolbász és a rút szalámi, a nyegle, folyton…