Töltőtollat kaptam ajándékba. Valódi, aranyhegyű, tintával tölthető, kupakos töltőtollat, a múlt század huszas-harmincas éveinek szenzációját. Akkoriban ez volt a nagy technológiai lépés (ugrás?). Nem kellett többé tintatartó és itatóspapír. Aztán ezt is felülírta a mindent elsöprő golyóstoll, melyet már emigrációja után szabadalmaztatott Bíró László – aki ezáltal világmárka is lett.

Ajándék lónak ne nézd a fogát – tartja (tartja még?) a közmondás, mégis kíváncsivá tett ennek a napjainkban szokatlan ajándékötletnek az eredete. Miért éppen ezt a régimódi eszközt választotta számomra R.? „Mi az, hogy régimódi?!” – ámuldozott. – „Az egyetemen majdnem mindenki ilyet használ”.

Ekkor ráébredtem: valami megint visszatért. Annak ellenére, hogy az egyszerű és olcsó, eldobható golyóstoll-jelenséget felkapták a nagy és márkás töltőtollgyártó cégek, a Parkerek, Schafferek és számtalan javított kiadással úgyszólván tökélyre emelték; áramvonalas külső, csillogó kupak-kapocs, hosszantartó sűrített tinta, patron-illesztés, precíziós tűhegy. A golyóstoll-használat nemcsak elfogadott, de szinte nélkülözhetetlen eszköze lett irodának, iskolának, emberi zsebnek. Túlélte az írógépet, amelyről egy tízéves gyerek semmit sem tud; az írógépszalagról nem is szólva. A golyóstoll még párhuzamosan létezik a számítógéppel, noha az elektronikus levelezés már döntögeti a golyóstoll praktikumát is. De mi lehet a klasszikus töltőtoll feltámadásának magyarázata?

Talán az, hogy mint sok mindenből, ami állandóan szem előtt van és használatos, az embereknek egy idő után elege van. Kell valami más is, kutassunk valami után a múltban, ami használható, valami lenézhetően bájos objektum, majdhogynem megmosolyogtató régiség. Ebből aztán trend, divatáramlat lesz, mint például nemrégiben a nagymama-ruhák újravarrása. A retro-jelenség persze azt is előlegezi, hogy a modernitás alakzatai némileg elszakadtak a gondolat-áramlatoktól. Az illesztések hihetetlen gyorsasága ámulatba ejt – és megrettent. A visszanyúlás valami idejétmúlt és „akkoriban” eszköz felé egyben a meghaladott korszak maradandó értékének, érzelmi telítettségének elismerése. Kosztolányi hosszabb tárcát szentelt töltőtolla kimúlásának, részletezve kedvenc, zöld tintájú íróeszközének lassú haldoklását is. Nem valószínű, hogy napjainkban valaki ilyen érzelmekkel válna meg rendetlenkedő okostelefonjától. Egyszerűen kicserélné.

Elgondolkodtató, hogy a retro ilyenformán korszellem-jelenség-e.

A töltőtoll egyébként szimbólumként egy vonatkozásban túlélt, fennmaradt; nemzetközi szerződések, paktumok ünnepélyes aláírásakor a felek aranyhegyű töltőtollal szignálják a megegyezést, majd elcserélik tollaikat. Ha a szerződéseket nem is mindig, a töltőtollakat megtartják. Valami, ami régről állandó.

Én is megtartom.

fotó | Flickr

Handi Péter írásai a blogon | Handi Péter írásai a Liget folyóiratban