Felsőtagozatos koromban (1951–55) a Petőfi (ma Kós Károly) téren 2–3 méter magas szabadtéri színpad domborodott. Ünnepi alkalmakkor népitánc-csoportok ropták rajta. De a két szélén oszlopokra szerelt hangszórókból naponta harsogott a zene: mozgalmi dalok alig; többnyire Verdi, tőle is leginkább a Trubadúr sláger-számai; 1953 után tánczenék is.
1954-ben bekövetkezett az ideológiai enyhülés. (A Szabad nép március 15-i nagy cikke a szakmabeliek számára valóságos felszabadulást jelentett; pár éve elolvastam: a pártzsargon kásahegyéből nemigen tudtam kimazsolázni a felszabadító üzenetet.)
Mindenesetre – az enyhületnek hála – a tánczenei kínálatban megjelent Latin-Amerika. Olykor vastag ideológiai mázzal leöntve, mint a Kávé című remekben: („kávé itt az úr, rád tör zsarnokul, mást gazdagít a kávé...”) – mely ráadásul Buenos Airest tette meg a kávé fővárosának (jiddisbe hajló kiejtéssel: „Mámorít a szesz, baj lesz, táncol buhenosz ajresz”).
Ám ellenpéldaként a két pár hangszóróból nem is ritkán felhangzott a Mexikói karnevál. Remek zene – mint Jennifer Lopez és Richard Gere mozijából megtudtam, klasszikus szám, Pablo Beltrán Ruiz szerzeménye – és virtuóz szöveg: a kereső megmondja, hogy G. Dénes György műve.
Zsüti bácsi remekelt. A tá-ti-ti-ti-ti-ti-tá-ti-tá ritmusképletre például olyan sorokat, mint „Éjfekete haju száz leány...” vagy „Vágy remeg a zene ritmusán...” (Ideológiai máz pedig lehelet-vékonyan se: az éjfekete hajú száz leányok karneváli álmainak és másnapi könnyes ébredésének szimpla története.)
De mindez csak anyag volt, amibe az előadó lehelt lelket.
Ferrári Violetta.
Micsoda hang! (És micsoda nő, tehetnénk hozzá...)
Mikor meghallottuk a lemez túloldalát (mi lehetett? a Szemembe nézz?) futottunk, tizenhárom éves kiskamaszok, Jankura Micu (Isten nyugosztalja) meg én, hogy közelebbről halljuk a Karnevált. Volt abban a Ferrári Violetta-hangban valami, ami tizedszerre is megbabonázta a kis híján pubertáló, leendő férfiakat.
Most meg olvasom a hírek közt, hogy meghalt. Nyolcvannégy éves korában.
Vajon meddig őrizte azt a babonásan szép Karnevál-hangját?
Mesterházi Márton írásai a blogon | Mesterházi Márton írásai a Liget folyóiratban
