Kedvesek,
Édes néném a Kórodából valóban a kór állapotában sínylődik, avagy betűvetői képzeletének áradását – és áldását! – ereszti a szelek pillangószárnyán szemünk elébe? Nagy reményem, hogy eme utóbbi egzisztencia a valós, mindazonáltal tudakolni kívánom, hogy sanatoriumi létezése nem egyéb, mint ringatózás a múzsák ölében, mint akit Cypris ölel s delphusi láng hevít – Berzsenyinkkel szólalva.
Szánjátok meg hát a golyóbis átellenes felén az édes néne állapotán aggódó felebarátját és a villamos postaparipa sörényébe tűzve juttassátok el számára az IGAZSÁGOT.
Nem kérek sokat, s közléstekért az Ég háláját kívánom, hogy körülragyogjon mindnyájatokat csillagnimbusával.
Öleli Kendteket
Penna Australis.
---------------------------------------------------
Kedves Bátyámuram,
Vettem Ked szíves érdeklődő sorait a Liget egy Músája révén, ki eljuttatá hozzám. Írása nagy örömet okoza: nem gondolám, hogy távoli Continensek földén is aggódik valaki értem. Sajnos, reménykedését, hogy kórodai leveleim pusztán képzeletem szüleményei lennének, el kell oszlassam: minden episodjuk színtiszta valóság, melyen – igen kevés helyen – csak annyi változtatást tevék, mint az ékszerész, ki megcsiszolá kissé az ékkövet, hogy igazi fényét előcsalogassa.
Színigaz tehát, hogy szívoperatiom miatt ismét kórodába kényszerülék, mely tartozkodási hely elég messze esék a músák ölében való ringatózástól. Ám a tudat, hogy baráti – s reménylem az enyémnél épebb – szívek törődése kíséri állapotom alakulását, megkönnyíté számomra a gyógyulás lassúságának elviselését. S az is igaz – mint leveleimben írám –, hogy a hely, hol vagyok – szépséges. Öreg fái alatt Faunok és Dryádok kergetőznek, s néha még a vén Pán syrinxének hangját is kihallám a madarak danái közül.
Mindezek, s ráadásnak a hír, hogy Bátyámuram a távoli Terra Australison a Dél Keresztje alatt rám gondolván Berzsenyinket idézé, többet használ, mint a marékszám osztogatott patikaszerek.
Isten áldja ezért, s adjon több egészséget Kednek, mint amennyit kimért gyógyhelyen senyvedő
szegény Húgának
