A SZÍVFELMETSZÉS ELŐNYEI

Édes Öcsémuram,  legkedvesb Atyámfia,

már azt hívém, nem írok Kednek kórodából többé, ámde, mint mondják nálam okosb vének, ember tervez, Isten végez, s Ő Szent Felsége azt végzé el mennyei magányában, hogy engemet újabb megpróbáltatásoknak vet alá, így – mint hajdan ama Devecseri nevezetű hírhedett literátor a hasfelmetszés-,  Ked nénje a szívfelmetszés előnyeiről írhat újabb epistolákat.

Ilyen előny – többek között –, hogy az ember – mégha csupán szegény asszonyi állat is – más szemszögből kezdi nézni a világot, s a dolgok értékje erőst megváltozik előtte.

Egy mosolygó arc, mely kivál a ködös gomolygásból, s egy csövecskén által innod ád, hogy enyhítse cserepes ajkad s feldagadt gégéd szárazságát, és csillapítsa kínzó szomjadat, többet ér a világ minden aranyánál. Két könnyű kéz, mely lanyha vízzel mosogatja megtört tagjaid s puha keszkenőkkel megszárogatja, majd meleg takaróba bugyolálja didergő testedet, drágább lehet Szulejmán smaragdjainál.

No de nem ilyen közismert dolgokkal untatnám Öcsémuramat, hiszen ilyekkel telve az literatúra, gondoljon csak az irgalmas  szamaritánusra, Rosztova grófnő és Andrej herceg Moszkva alatti találkozására, avagy Flaubert Szent Juliánjára, habár e művek nem túl divatos lektűrök mostanában, de ha netántán olvasá őket, rögvest megérti, mire gondolok.

Inkább azt mondanám el most Kednek, hogy bár arcpirítóan alacsony javadalmazásért, mégis oly magasságokat ostromla a chirurgia tudománya, ami ésszel alig fölfogható. Ereket toldoznak, emberi szíveket vagdosnak, alkatrészeket csereberélnek bennük, az enyémet is úgy megfoltozá a chirurgus Professor, hogy kamarája és pitvarja között nem összeviszza löttyen immár, hanem a Teremtőtől megszabott kanálisán át csörgedez a vér; nem ernyedten leffeg, hanem életre feszül a beteg mitralis vitorla.

S mindebből a beteg mit sem érze. Mély, álomtalan alvásba zuhanva hever, mint kő a sivatagban, elhagyott csigaház a nagy Oceán fenekén, míg szíve ott lüktet egy másik ember tenyerében.

Ha valóban igaz a történet, hogy Éva anyánk a Tudás fájának gyümölcsével eteté meg Ádámot, tulajdonképpen mostan ő vezeti e geniális chirurgusok gyógyító szikéjét. Bár ott állana azok mögött is, kik tőröket, karabélyokat szorongatnak, bombákkal lapulnak, s verné ki kezökből a gyilkot.  

Hogy a Sors megkíméli szikétől és tőrtől is Kedet, ezen reménységgel zárja sorait

édes Nénje

illusztráció | Alex Konahin

Jámborné Balog Tünde írásai a blogon | Jámborné Balog Tünde írásai a Liget folyóiratban