A visszaidézés rutinja
Ments meg az emlékezéstől, uram. Élményeim,
akár a túl sokszor visszajátszott szalag, nehogy
élvezhetetlenné váljanak, vagy az előhívás
hevében felsorolássá híguljanak. Lelkesedésem
higgadtan hűtsd le, kérlek – amit jobb időkre
várva a fagyasztóba dugtam, ne kerüljön mohó
kezembe ma még. Különben a visszaidézés
rutinná válik, mint a vasárnapi ebéd, múltamra
a jelen párája ül, és nem látom többé tisztán,
amit nem is láttam soha. Mert az emlékezés
roncsol, akár egy rossz orvos vagy türelmetlen
szakács, egy pontatlan mozdulat elég, és
sérülnek a szövetek. Márpedig itt csak pontatlan
mozdulatok vannak, uram, és pontatlan mozdulatok
bágyadt újrajátszása később. Mert sajnos, jól
emlékeztem, ez megint egy gőzölgő vasárnap,
romlott ebédidő. A fazékból lassan elforr
a víz, és én megint a falnak dőlve állok,
összezárt tenyeremben jégkocka olvad.
fotó: Vivian Maier | NYC, 1954
Németh Bálint írásai a blogon | Németh Bálint írásai a Liget folyóiratban
