A költők közül a legjobb favágó, a favágók közül a legjobb költő alighanem a norvég Hans Børli (1918–1989) volt. A svéd határ közelében született a hegyek közt, patakokkal, vízfolyásokkal tagolt erdővidéken. Szegény, de összetartó közösségben nevelkedett. Gyermekkorától rengeteget olvasott, s hamar feléledt benne a vágy, hogy írjon. De irodalmi pályafutása kedvéért sem hagyta ott megszokott közegét. Igazi erdei embernek számított: nappal keményen dolgozott, s éjjel írta verseit.

Költészetében a technikai fejlődés hozott fordulatot: az ötvenes éveit taposta, mikor bevezették a motoros láncfűrész használatát. A munka jellege alapvetően megváltozott. Meditációra alkalmat nyújtó csöndes foglalatosságból átalakult ipari tevékenységgé. Megjelent a kapkodás, a teljesítménykényszer. Mégis, mikor szívbetegsége miatt a hetvenes évek végén fel kellett hagynia a favágással, úgy érezte, elzárták az ihlet forrásától. Hiába volt sokkal több ideje, mint korábban, kevesebbet írt. Az ekkortájt keletkezett A nappal egy levél (Dagen er et brev) hajnali órán bordázott talpú gumicsizmával letaposott havas utat ábrázol, mely árnyékok rongyszőnyegén át a postaládához vezet. A vers azzal zárul, hogy a nappal olyan levél, amely sosem érkezik meg.

Børli műveivel természetesen angol fordításban találkoztam először, s kedvem támadt átültetni magyarra. Szerettem volna az eredeti jelentést jobban körbetapogatni, ezért a norvég szövegek angol nyersfordítását is felhasználtam.

Ars poeticájával kezdem:

VERSET ÍRNI

Nem, verset írni egyáltalán nem nehéz –
lehetetlen.
Máskülönben miért csináltam volna
40 éven át?

Megpróbáltam
kőbe faragni a madár röptét.
Hátha szárnyra kap a kő.

Børli úgy dolgozott, mint a tájképfestők, akik beisszák magukba a látványt, a fényeket, talán vázlatokat is készítenek, hogy aztán a műterem nyugodt magányában befejezzék, amit a hegyek közt elkezdtek.

ŐSZI ÉJSZAKA A HEGYI ERDŐBEN

Az enyhülő szél
sötéten zúg
a lápvidék felett,
a fenyőgallyak lágyan lengenek.
A föld egyre csak emelkedik,
bele az égbe.
Aztán hirtelen elnyugszik minden.
Mint amikor elakad a lift
valahol a fölső emeleteken,
s önkéntelenül hátralépünk,
hogy el ne essünk.
A fülsiketítő csöndben egyszer csak
minden alásüllyed.

Ellobbant gyertyák szaga a sötétben.
Megérkeztünk?
Másszak ki a csillagfénybe
kézipoggyász nélkül?
Csak a szívemet vigyem,
ezt a nyugtalan,
sötét vértől nehéz szívet?

Mint az életpálya mutatja, Børli saját költő-szerepétől a legkevésbé sem volt eltelve. A gyönyörű, de zord természet időről időre felélesztette benne a megszokhatatlan kozmikus borzongást, amivel kezdenie kellett valamit – fontosabb volt ez, mint az írófejedelemmé válás. Tolla alól (írógépéből) nem nagyszabású wagneri művek kerültek ki.

A KIS FURULYA

Megjavítod a hangszered,
több és jobb húrt feszítesz rá,
hogy szebben zengjen,
de a kis furulya...
A kis csontfurulya vár,
amíg a vonókat leengedik,
amíg a trombiták elhallgatnak,
és kialszik a fény a színpadon,
a sötétben, a hátsó ajtónál,
magában zenélget.

Meztelen hang,
fehér,
mint madárcsont a szélben
A kis csontfurulyán
senki sem játszik.

A FEJJEL LEFELÉ NÖVEKVŐ FA

Az álom egy fa
ami fejjel lefelé nő

Gyökerei az égbe fogódznak
finom hajszálgyökerei
furcsa tápanyagokat szívnak
a csillagok közti nyirkos sötétből,
míg koronája szétterjesztett ágain
madarak pihennek
az emberi szív határtalan térségeiben.

KŐSÓ

Szívem olyan öreg, akár a föld.
És tud valamit. Tud valamit
a szavak előtti időből.
Csendben van. Kopott és faragatlan,
mint az istállókapuhoz tett kősó.
Goromba gyöngédség
kaparta végig újra meg újra.
Az éhség, a vágy a só után
a túlságosan édes füvek birodalmában.

CSILLAGIDŐ

A csillagfénynek olyan a szaga,
mint a frissen hullott hónak. Ülök
fekete sárgöröngyökkel a csizmámon,
ülök éneklő lucfenyők alatt,
s hallom, ahogy a szívem lefordítja,
mit a csönd szótlan beszél.
„Ne félj a közelgő éjszakától.
A valódi élet nyugaton vár rád,
a naplementék túloldalán.
Boldogan térhetsz haza, születésed elé.
Ehhez elég keresztülhalnod magad
a földi életen.”

Sinikka Langeland norvég népdalénekesnő, népzenekutató és kantele-játékos Starflowers című 2007-es lemezén Børli verseit adja elő neves norvég jazzmuzsikusok kíséretével. Ezen a felvételen egyedül énekli az Az erdő mélyén című verset:

Ács József írásai a blogon  |  Ács József írásai a Liget folyóiratban