1 A cápa dicsérő éneke.
Magasztallak Téged, Istenem,
és magasztalom az embert,
az én királyomat.
2 Nevekről nincs fogalmam,
hogy én cápa vagyok,
eddig nem tudtam, hogy Te
ember vagy, sejtettem.
3 Az ember nálam is nagyobb,
a tenger megfoghatatlan
királyát most barátilag
legyőzte, de hát jót akar.
4 Nemzedék nemzedéknek
adja tovább a hírt, a tenger
fekete a vértől, a föld fekete
a vértől, a levegő fekete,
mert fél napig éjszaka van.
5 Az ember méltóságáról
és csodálatos dolgairól
elmélkedem, Uraim.
6 Rettenetes voltod hatalmát
beszélik, Uram, de én azt nem
hiszem, kiemeltél a tengerből,
mert szeretsz, és az jó,
megeszel, mert szeretsz,
és az jó.
7 A Te nagy jóságod emlékeiről
áradoznak, mik vagyunk mi előtted,
féktelen ragadozói a víznek,
véres a szánk a habtól.
8 Irgalmas és könyörületes
az Úr, oldalamra fordít
és levágja uszonyom.
Végre. A víz idegen.
Még nézek a semmibe
otromba pörölyfejemen
buta kis szememmel, mert
kétségtelen, hogy buta vagyok
előttetek, Uraim.
9 Jó az Úr mindenki iránt
és könyörületes minden
teremtményéhez. Én eddig
nem hallottam a könyörületről,
csak zabáltam és mészároltam
aki az utamba került. Most búsulok
és meghasonlok magammal.
10 Beállok a teremtmények közé,
hogy dicsérjem a vizek királyát,
micsoda hajók, milyen erős horgok,
kötelek és gépek. Hálás vagyok,
hogy mindezt láthattam,
hogy minderről tudhatok.
11 A mi országunk elbukott,
a tiétek él és virul, ezennel
átadom a tengert, az erőmet,
tegyél velük, amit tudsz, Uram.
fotó: Paul Hilton | Egyesült Királyság | World Press Photo 2012
