„…VILÁGRA LETT…”
még élek – élő emlékjel a síron…
(megint egy évem: friss ravatalon.)
mint a tavalyit, most is versbe írom
ötvenhetedik születésnapom,
hogy valami megszülessen helyettem,
álljon helyemre a megírt szöveg,
maradjon nyoma, hogy világra lettem,
legyen, aminek aládőlhetek.
még: bírni kell erővel, végbe vinni,
kitartani, ameddig tart a nap –
írom… így… mintha el lehetne hinni,
hogy a papírra a leírt szavak
ráörökülnek, mint véset a kőre…
megírtam. még ma. mit írok jövőre?
Az alkalom: ötvenhetedik születésnapom. Erre utal a világra lettem félsor is, de idézzük teljesebben:
„ELSŐ SÍRÁSÓ Az esztendő minden napjai közül az napon adtam rá magamat (a sírásásra), mikor néhai Hamlet királyunk legyőzte Fortinbrast.
HAMLET Mennyi ideje annak?
ELSŐ SÍRÁSÓ … Hisz minden bolond tudja azt. Éppen aznap volt, mikor az ifjú Hamlet világra lett, tudja, az, aki megbolondult…”
A vers viszont nem a címről és nem a mottóról szól – a teljesebb idézetből is csak annyi érvényes rá, hogy Hamlet (költőnk, a számvetés hőse) „megbolondult”: hiszen ”az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon.”
A vers szerkezetét adó vezérmotívum a horatiusi „exegi monumentum aere perennius” („Áll ércnél maradóbb művem…” Devecseri Gábor fordításában): élő emlékjel vagyok a síro(mo)n – legyen, aminek aládőlhetek – mint véset a kőre… Azaz: a márvány síremlék, mely méltóképpen emlékezik/emlékeztet az aládőltre.
Erre a kő-alapra épül a személyes válasz a Miért írok? kérdésre: hogy valami megszülessen helyettem, / álljon helyemre a megírt szöveg, / maradjon nyoma, hogy világra lettem… Majd a hatosban a voltaképpeni ars poetica: a bírni kell, a „Hol, mit kezdtem, abban véget...” parancsa. És mellette rögtön az „örök kétely”: mintha el lehetne hinni… hogy amit Géher István ír, az érvényes. Hogy Géher István költő.
A számvetés következő kötete, a Polgár Istók (2008) végső – és sajnos, végleges – megtérés a régóta vállalt mesterhez, Arany Jánoshoz. De amint Bartók Béla nem magyar népdal-utánzatokat, úgy Géher István sem Arany János-utánzatokat írt. A duktus azonos, a műalkotás autonóm.
A leírt szavak ráörökülnek a papírra, mint véset a kőre.
Igen, Géher István költő.
illusztráció: Barcsay Jenő | Szentendre
