Széchenyi István élete a magyar romantika legsajátságosabb és minden bizonnyal egyik legnagyszerűbb alkotása. Regénnyé, műalkotássá formálni életünket – ez igazán romantikus gesztus.
(„Egy Karamazov a fogalmak világában”)

Arany tárgyiassága olyan ember „aggályoskodása”, aki felett a papírég meghasadt. Minden, amit szilárdnak vélt, káprázat volt; a múlt, a fiatalon szerzett hírnév, koszorú, műfajteremtés, néplapszerkesztés,csatadalszerzés – szavakból szőtt kárpit, de mi van a szavak mögött?
(Késő van)

Szerencsés író, akinek ifjúsága egy újjászülető nemzet ifjúságával esik egybe. Szerencsés korszak, melynek históriája hőseposzokban és tündérregékben él: Jókai könyveiben. Szerencsés nép – boldog, mint a lótuszevőké –, mely azokból tanult olvasni, tanult álmodni. Amit a Fiatal Magyarország születéséről tudni kell, könyvtárnyi irodalomból tudható. Amitől ez a tudás hozzánk minden más történetnél közelebb áll, nem érthető annak, aki nem olvasta Jókai regényeit.
(A kettészakított üstökös)

Aki a hadi és politikai történettel egy kissé ismerős, nem fogja csodálni, hogy ott a legnagyobb hatású aktorok ritkán szolgálnak egyszersmind az erkölcsi nagyság példáival. Közülük kevesen állhatnának modellt – tulajdon szobraikhoz.
(Az athéni szín)