A TÉVEDÉS MOTORJA
Ments meg a közlekedéstől, uram. Ma még ne
hatalmasodjon el rajtam a helyváltoztatás sürgető
kényszere. Ne akarjak folyton ott lenni, ahol nem
vagyok, és élvezzek egy kicsit ott lenni, ahol vagyok.
Különben eltölt a nyugtalanság, autóba ülök vagy
biciklire pattanok, bár vállalkozásom rendre balul
üt ki – önhittségem zsákutcába vezet, önfeledtségem
fellazítja figyelmem, és a gumi máris lemondóan szisszen
vagy összetekerednek a küllők, miként a kígyózó
sorok a metróaluljáróban, ahol oly végzetesen gabalyodik
egymásba érkezés és indulás. Hova is szaladhatnék
a közlekedés elől? Hisz még a kihalt utcák mélyén is
meghallom, ahogy a kövezetet horzsolják a messzi bőröndök.
Az embert a tévedés motorja hajtja, ez a motor tereli
az első arra járó buszra, hiába, mert a busz prüszkölve
megbokrosodik, vagy a repülőtér felé a piros lámpánál
az ajtók hirtelen felpattannak, és egy külföldi házaspár
ijedtében leszáll. Kis ideig tétováznak, majd lassan,
imbolygó léptekkel indulnak el a holdbéli tájon.
fotó: Vivian Maier | April 7, 1960, Florida
