Tudom, hol élek:
itt.
Egy helyütt a Szabadság teret
Horthy térnek neveznék,
más helyütt,
szülőföldem tenyérnyi falujában
felállítják
Horthy faszobrát;
egyik helyen tüntetnek az átkeresztelés ellen,
másik helyen egy indulatos
éjszaka leönti piros festékkel a szobrot,
harmadik helyen tüntetnek
a leöntő ellen,
a szobor mellett,
negyedik helyen ugyanígy,
transzparensen fenyegetnek,
jól értik ezen a tájon;
bámulom a képes dokumentumot,
interneten kaptam,
„tudd, hol élsz”.
Tudom.
Elbizonytalanodom:
csakugyan tudom-e?
S hova tartunk: ugyanoda?
A lehetséges variációkba, a képzelhetetlen létezésébe
belereszketek: az nem lehet.
De itt élek, és tudom, hogy:
igen.