Társuljunk most menten
és némi torokköszörülés után kettesben
fakadjunk dalra:
duettezz velem, Johanna!
„Hupicső, te hipi-hupi,
nem akármi kutyagumi,
kop-kop táré,
igaz-e, hogy
abban a bizonyos Csuklinban
ahol te tanyázol,
állandóan ramazúri van
(pont mint itt),
mert
nyaklancsi, nyegle figurák
fölhúzzák a hőbörgés minden csúzliját,
s ha te nem lennél,
bandáikat rendre elagyabugyálni,
nagy baj volna ott is
(pont mint itt).
Hupicső, te varázsló vagy, s tudod mindig,
mit hogyan kell csinálni?”
Így áriáztunk, én és Johanna.
Nem tudom, lesz-e foganatja;
ott és itt
egymást átható meséje
megél-e?
az illusztráció a szerző festménye | horgas.org