Néhány nappal ezelőtt nagy gyűlést rendeztek Washingtonban, amelyen számos szónok a józan ész fontosságát hangsúlyozta a vallási kérdésektől iszamos politikai kampányok idején. A neves Chris Hayes beszélgetőműsorában is azt boncolgatták a meghívottak, hogy a politikusjelöltek vallási meggyőződése mennyire magánügy, és tisztességes-e ilyesmit vizsgálni.

Az amerikaiak általában sokkal érzékenyebbek vallási kérdésekben, mint az európaiak, és nem ritka, hogy meglepően szélsőséges nézeteket vallanak. Amikor John F. Kennedy 1960-ban elnöknek jelöltette magát, sok amerikai aggódott, hogy az államok első embere katolikusként „majd a pápának engedelmeskedik”.

Bár manapság egy ilyen kijelentés legalábbis túlzónak tűnik, a legtöbb európai országban (Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Magyarország, Olaszország, Szlovákia, Svédország stb.) jelentős hatalmuk van a kereszténydemokrata pártoknak, és így a vallás óhatatlanul összefonódik a politikával. Európán kívül néhol még jelentősebb a vallásos politikai erők szerepe.

A Kennedyvel kapcsolatos félelmek annak idején hamar elültek, mert az elnök félreérthetetlenül elkötelezte magát az egyház és az állam szétválasztása mellett. De Richard Santorum elnökjelölt abortusz- és születésszabályozás-ellenessége vagy Mitt Romney mormon hite, amely a Moroni nevű angyal által hozott titokzatos aranytáblákba vésett szövegeken alapszik, legalábbis elgondolkodtató.

Richard Dawkins, az Oxford Egyetem biológiaprofesszora úgy véli, szavazóként jogunkban áll a jelöltek személyes hitével kapcsolatos kérdéseket feltenni, ha ez a hit abszurd és ellentmond a józan észnek. Miért ne kellene tudnunk, hogy aki a szavazatainkat kéri, más vonatkozásban elutasítja a racionális gondolkodást és az empirikus igazolást? Mi történik, ha a politikus személyes hite közvetlenül befolyásolja a politikai irányelveket?

A környezetvédelmi megfontolásokat már ma is sokan bibliai idézetre hivatkozva utasítják el: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” Értelmezésük szerint, ha a Biblia ad felmentést, azt tehetünk a környezettel, amit csak akarunk. Számos vallásos ember meggyőződése szerint az élet a fogantatással kezdődik, de már életellenes a fogamzásgátló eszközök vagy gyógyszerek alkalmazása is.

Az oktatás sem maradhat ki: úgy tűnik, Richard Santorum szerint a felsőoktatás az elitista sznobizmus egy formája, és az egyetemeken veszedelmes liberális gondolatokkal tömik tele a könnyen befolyásolható fiatalok fejét. Elmondhatjuk, hogy követezetes ember: mind a hét gyermeke magántanuló. A jobboldal nyomást gyakorol az iskolákra, hogy az evolúció elmélete mellett a kreacionizmus vagy legalább az intelligens tervezés tanát is oktassák.

Hiába állítják a legkomolyabb tudósok, hogy az evolúció nem baloldali fantáziaszülemény, hanem vitathatatlan tény, és az intelligens tervezés tanának alternatív oktatása olyan, mintha az orvosi egyetemeken bűbájosságot is tanítanának.

Nem szabad lebecsülnünk az irracionalitás szerepét a politikában. Akár életemet is áldoznám a szabadságért, hogy mindenki azt higgye, amit akar. De aki a szavazatomra pályázik, annak hitét könyörtelenül megvizsgálom.

fotó | Francisco Mata Rosas

Richard Quandt írásai