A leleményes parkolóőr tereptárgyakkal álcázza magát, megbújik a lombos bokrok, vastag fatörzsek, a nagyfeszültségű vezetékek fémdobozai mögött, a nyápicabbja talán egy villanypózna fedezékével is beéri, onnan sandít, hogy a megfelelő pillanatban lecsapjon. Az időzítésen múlik minden: ha sikerül elcsípni a pillanatot, amikor a delikvens hátat fordít, a szürke masinába táplált adatok fénysebességgel száguldanak a központba, és hiába lobogtatod a parkolójegyed: a gépezet beindult.
 

Az önkormányzat megbízásából dolgozó cég működésének minden mozzanatát úgy tervezték, hogy minél több pénzt nyúlhasson le, és ebben lehetőleg senki ne zavarja. A jegykiadó automatán előre nyomtatott matrica figyelmeztet: ha a gép meghibásodása miatt telefonon panaszt tennél, magadra vess, és legalább 15 perces várakozásra készülj.

A piros zacskós ajándékcsomagot a parkolóőr az ablaktörlő alá dugja, ami a hivatalos rendelet szerint megbízható kézbesítésnek számít, de az ügyfél csak tértivevényes levélben tehet panaszt. A büntetés befizetésére 15 nap áll rendelkezésre, utána a pótdíj az alapdíj negyvenszeresére emelkedik – a cégnek azonban 22 napon belül kell elbírálnia a panaszt, vagyis a rendszert arra tervezték, hogy előbb bűnhődj, aztán panaszkodj. És majd elbírálják.

Ez így rendben is lenne, zakatol minden ugyanúgy: a buszon, a vonaton, a minisztériumi irodákban, a kuratóriumok termeiben.

Hétköznapi dühöngésem nem zökkenti ki az ügyfélszolgálat felkészült alkalmazottját, unottan darálja a nyilván sok ezerszer ismételt fordulatot, “a panasztétel nem teszi halasztó hatályúvá a büntetés tényét”, de azért utánanéz, miért nem kaptam értesítést. Rövid szünet után bediktálja a telefonszámot, ahová a választ faxolták.
Kafkai fordulat.

A szám az otthoni telefonomé. A céges autó ügyintézésekor azonban nem adtam meg a nevemet, sem az otthoni címemet vagy számomat. És még faxkészülékem sincs otthon.

Számon tarthatják, mit telefonoztam? Ugyan. Felnőttem már.

– Tegye csak a dolgát – búcsúzom az ügyintézőtől. – Én is teszem az enyémet.

Horgas Judit írásai a blogon | Horgas Judit írásai a Liget folyóiratban