Günter Kunert
EGYESEKRŐL, AKIK TÚLÉLTÉK

Mikor
az embert
lebombázott
házának romjai alól
kiráncigálták,
megrázkódott,
s azt mondta:
Soha többé.

Legalábbis nem azonnal.
(Kalász Márton fordítása)
 

December 5-én az Országgyűlés megszavazta a Magyar Honvédség „különleges jogrendben bevezethető” intézkedéscsomagját, s miközben „új alapokra” helyezte a „katonai szolgálat vállalását”, megszüntette az elmúlt huszonkét esztendő egyik vitathatatlan pozitívumát, a sorkötelezettség eltörlését.

A hírek szerint a 356 szavazó képviselő közül összesen 18-an szavaztak a rögvest alapvetővé, sarkalatossá tett és 2012. január 1-től hatályos törvény ellen – és a parlamenti ceremónia közben-után senki nem üvöltött, nem visított, illetlenül nem ragadtatta magát artikulálatlan, nem is a szájban-torokban képzett, hanem a gyomorból, a hasüregből feltörő hangokra.

Úgy tűnik, a háborút előkészítő, szemléletével és fogalomkészletével háborúhoz idomító törvény ténye a legolvasottabb portálokon is gyorsan keveredett a villámszenzációkkal. Kétségtelen, ez nem is olyasféle bárgyúság – közterületek átkeresztelésétől alkotmányt díszítő festmények rendeléséig –, ami legalább viccelődésre inspirálhat újságírókat.

Ebből nem hozható ki népszórakoztatás – a törvény minden kifejezése a legszokványosabban jelzi az amúgy gondosan tervezett történelmi tragédiát. Beterjesztése és elfogadtatása – majd az egész ország beetetése – pedig megmutatja a történelmi alapismeretek rémületes hiányát. A döntéshozók és a következményeket elszenvedők tudatlanságát, az elemi ösztönök sérültségét.

A „potenciális hadkötelesek”-ről, az esetleges „szükségállapot”-ról, a „megelőző védelmi helyzet idejé”-ről, a „váratlan támadás”-ról szóló passzusok kíméletlenül adagolják, hogy háború lesz. És megint, most is mellékes, kik ellen kell majd megvédeni hazánkat. Ha az ország, a védelmi szövetség felkészült, gyorsan keríthető ellenség és ürügy a hadüzenetre. Valami szent cél, hiszen az ideológia-gyártás és -terjesztés nem akkora logisztikai feladat, mint a honvédség működésképessé tétele.

Január elsejétől tehát minden 18. évét betöltött fiúnak kötelező megjelenni sorozáson (a mulasztás előállítással jár!), katonai igazolványt kap alkalmassági minősítéssel, és miután „a katonai igazgatás szerveinek már békében fel kell készülniük” minden esetlegesen bekövetkezőre, „a honvédelem feladatainak végrehajtásához a gazdasági- és anyagi szolgáltatások biztosítása érdekében az ingatlanokról és szolgáltatásokról”, valamint „a technikai eszközökről” is kezelhető adatokat gyűjtenek. Magyarul: központi katonai nyilvántartás készül ingatlanokról és gépjárművekről, amelyekkel alkalomadtán a honvédség rendelkezhet.

Vajon a népszámlálás költséges és értelmetlen „tudakolódása” is ezt célozta? Igen, ezt. Ezért tombol a kormányzásban a háborús retorika, ennek árnya kísért a közmunka-rendelettől a hajléktalanság kriminalizálásig mindenben. Szoktatni és idomítani kell! A történelem tanúsága szerint ebben a legtehetségtelenebb politikusok is sikeresek lehetnek.

Mióta világ a világ, a rohamosan növekvő társadalmi egyenlőtlenségre, az egyre könnyebben meglovagolható előítéletességre, a belföldi nyomorra a háború kínálja a legegyszerűbb orvoslást – és keveseknek kivételes üzletet. A legfőbb feltétel hozzá – a mentális süllyedés – már adott.

Lehetne még üvölteni, nem fontolgatva, hogy ez értelmes és célszerű tett-e: NE!

Lehet?

fotók | James Nachtwey, Leo Bugaev

Levendel Júlia írásai a blogon | Levendel Júlia írásai a Liget folyóiratban