1990 előtt a magyar borok nem voltak különösebben emlékezetesek, az édes tokaji kivételével, amelyet úgy emlegettek: „vinum regum, rex vinorum.” A többi fehér bor túl édes volt és petyhüdt, a vörösek túl nyersek, csersavasak és alaktalanok. 1990 óta azonban mindez megváltozott, és elégedetten jelenthetem ki, hogy igen figyelemreméltó magyar borok készülnek. Nyilvánvalóan hozzájárul ehhez a sok modern felszerelés és olyan nyugati szőlőfajták elterjedése, amelyeket korábban ritkán termesztettek Magyarországon (a fehérek közül a chardonnay és a sauvignon blanc, a vörösökből a cabernet sauvignon és a shiraz).
Néhány nagy borkészítő cég külföldi kézbe került (a Royal Tokaji brit, a Disznókő francia érdekeltség lett), és kitűnő borokat készítenek. A klasszikus tokajiból személyes kedvencem Hollókői Mihály családi borászatának terméke Tállyán. Sokaktól hallottam már, hogy a tokaji készítésekor egyre kevésbé engedik oxidálódni a bort, így világosabb színű lesz. Véleményem szerint ez nem minőség, hanem személyes ízlés kérdése, hiszen bármilyen szintű az oxidáció, a botrytis cinerea penészgomba gondoskodik a bor különleges ízéről.
Jó szívvel ajánlom Miles Lambert-Gócs a témához kapcsolódó, élvezetes, angol nyelvű könyvét a Tokaj-Hegyalja régió történelméről, földrajzáról, az ottani borkészítés technológiájáról és szokásairól: Tokaji Wine: Fame, Fate, Tradition (A tokaji bor: hírnév, sors és hagyomány).
Mostanában mintegy 25–30 féle bort kóstoltam, fehéreket és vöröseket – nem mindegyik ízlett, de volt közöttük egészen remek. A csopaki Jásdi Pincében kiváló, csontszáraz olaszrizlinget ittam amely kellemesen gyümölcsös volt. Villányban a Sauska Pincészet chardonnay-ja legalább olyan jó, mint egy amerikai chardonnay, de nem éreztem benne a túlzott tölgyízt, ami sok amerikai chardonnay hibája. A Sauska chardonnay alkoholtartalma viszonylag magas (14.5%) és még érezni benne a másodlagos erjedést, de kellemes bor.
A Szepsy Pincészet termékei között találtam a legjobb száraz fehér borokat. Mindegyik furmint, és a különböző dűlőkről származó borok mind saját jellegzetességekkel rendelkeznek, ezzel is alátámasztva a terroir szerepét, amelyre sokan fittyet hánynak. Kovás, ásványos jellegük intenzív ízzel párosult – egyetlen száraz furmintot ittam, ami megközelíti ezt a színvonalat: az Oremus Mandulást.
A Sauska Pincészet vörösborai közül a legtöbb kombináció: az egyik, kissé gyógynövény- és zöldízű (Cuvée 13) egyharmad cabernet sauvignon, egyharmad cabernet franc és egyharmad merlot, egy másik, a Cuvée 7, amely 15% alkoholtartalmú, 50% merlot, 10% shiraz, 20% cabernet sauvignon és 20% cabernet franc. Remek az aromája, de túl sok csersav rakódott le benne, és valószínűleg még nem elég érett, csupán 2008-as. A Sauska Pincészet egyébként igen modern, a legkorszerűbb technológiát alkalmazza.
Gere Attila borászatában féltucat vörösbort kóstoltam, és mindegyik jó volt. Meglepő módon az egyik erős, kifejlett struktúrájú bort spanyol tempranillo szőlőből készítették, ezt csersavasnak éreztem, és azt hiszem, sokat javít majd rajta az idő. A szőlőskert két legfinomabb bora a Kopár (15% alkoholtartalom, cabernet sauvignon, cabernet franc és merlot keveréke) és a Solus, ami 100% merlot; mindkettőben remek a gyümölcs, és megérve kiváló borok lehetnek.
Villányi látogatásom csúcspontja a Vylyan szőlészet volt, amelyben kitűnő borokat készítenek. A „közönséges” pinot noir-juk is igen jó: gyümölcsös, lágy csersavú, a Gombás nevű különleges pinot noir-juk pedig rendkívüli: cseresznye és más bogyós gyümölcsök ízét éreztem benne. Készítenek tiszta merlot, cabernet franc, cabernet sauvignon és shiraz borokat is, mindegyik finom és versenyképes. Az itt ízleltek egyikét sem nevezném „gyümölcsbombá”-nak, de mind megállja a helyét, és első osztályú az illatuk.
Az egyetlen problémám, hogy a felsorolt borok közül szinte egyiket sem tudom megvásárolni az Egyesült Államokban. Attól tartok, ez a marketing hibája. Igaz, hogy sok szőlészet túl kicsi, és nem engedhet meg magának jelentős marketingkiadásokat (a legnagyobb, a Vylyan körülbelül 600 000 palackot állít elő évente, a Szepsy állítólag csak 50 000-et.). Kapható ugyan néhány jobb magyar bor, ha az ember kitartóan kutat, de a helyi borszaküzletben biztosan nem található egy sem.
Gere Attila Kopár bora például egész Kaliforniában csupán négy helyen kapható, a Vylyan borok az egész USA-ban mindössze egy tucat boltban vásárolhatók meg – és ezzel vége is a sornak. Vajon miért nem fognak össze a magyar borászok, hogy közösen exportálva teremtsenek piacot Amerikában? Számomra, legalábbis, sokkal kellemesebb lenne az itteni élet.
fotó | 500px.com
