Liget 1993/2 | Victor András - ERKÖLCS ÉS ÖKOLÓGIA
Filozófiai-vallási kérdés, hogy az embert „kiemelt” lénynek tekintjük-e, vagy csak egynek a többi között. Akik a lélekvándorlás tanát elfogadják, azok számára az emberi formában való lét ugyanúgy csak egy átmeneti állapot, mint az állati lét. Ebből következően ők – érthetően – semmiféle előjogot nem tételeznek az embernek a többi lénnyel szemben. Szélsőséges példái ennek a dzsainisták, akik (állítólag) séta közben is söprik az utat maguk előtt, nehogy egy hangyát eltapossanak.
Gyökeresen más a „nyugati”, „civilizált” ember felfogása, amely minden élő és élettelen teremtményben a hasznosságot keresi. Az euro-amerikai modern társadalmak a természet szinte bármilyen pusztítását elfogadhatónak tartják, ha az az emberi érdekekkel indokolható. Ez a fajta nyugati civilizáció az embert kiemelt lénynek tartja, s úgy gondolja, hogy az emberi érdekek mindennél előbbre valóak. Mondhatnánk úgy is, hogy a nyugati világ az embert előjogokkal ruházza fel a természettel szemben.
Kérdés azonban, hogy – ha el is fogadjuk, akár biológiai evolúciós, akár vallási alapon a kiemeltséget – ez jogokat jelent-e vagy kötelességeket. Urak vagyunk-e a természet felett (master), avagy tiszttartók, sáfárok (steward), akiknek gondjára bízatott a Föld, hogy őrizzék azt, gondozzák és gyarapítsák. (A steward szó másik jelentése az utaskísérő; ez is jól illik a gondolathoz, hogy nem a „vad természetet betörő” uralkodóknak kellene lennünk, hanem olyan utaskísérőknek, akik – bár többet tudnak az utasoknál, mégis – velük együtt érkeznek célba, vagy pusztulnak el.)
Egy pillanatig sem kétséges, hogy – legalábbis az elmúlt egy-másfél évszázadban – a nyugati ember „úrnak” tekintette magát; olyan úrnak, aki korlátlanul rendelkezik a „saját” javaival, beleértve a természetet is. Az erdőt nyersanyagforrásunknak tekintettük, a folyót szennyvízcsatornának, a növényeket és állatokat megenni és feldolgozni való lényeknek, a talajt a saját termelő „eszközünknek”, a levegőt ingyen és korlátlan forrásnak, az óceánokat mindenki szemétládájának, az érceket kiaknázandó nyersanyagnak stb. Ez a szemléletmód – lendülete, aktivitása (és agresszivitása!) révén – igen sok eredményt ért el a tudományban, a technikában, de ugyanez vezetett azokhoz a környezeti gondokhoz is, amelyek hovatovább az Élő Bolygó létét fenyegetik.
RETRO-LIGET
avagy mit írtak, hogyan írtak a Liget szerzői öt, tíz vagy éppen huszonhárom évvel ezelőtt: jellegzetes, az akkori és a mai időkről is szóló részletek.
