Mostanra már senki nem lepődik meg, ha újabb nagyhatalmú politikusról derül ki: megcsalja a feleségét. A hűtlenség minden bizonnyal az emberiséggel egyidős – bár a Biblia szerint szegény Ádámnak nem volt kivel megcsalnia Évát – , de a politikusok hűtlenségeit az átlagnál mocskosabb részletek tarkítják.
A hatvanas évek elején a nős John Profumo angol hadügyminiszternek rövid kalandja volt egy prostituálttal. Az ügy eddig csak ízléstelen volna, csakhogy a hölgy a londoni szovjet hajózási attaséval is viszonyt folytatott, ezért a kapcsolatból nemzetbiztonsági kérdés lett. Profumo ostoba módon mindent tagadott a parlamenti meghallgatásán, s amikor bebizonyosodott, hogy hazudott, lemondott. A botrány jelentősen hozzájárult a konzervatív kormány bukásához.
Ötven évvel később John Edwards amerikai elnökjelöltnek viszonya volt egy kampányában dolgozó nővel, akinek gyereke született tőle. Erős a gyanú, hogy a kampány során begyűjtött adománypénzek felhasználásával akarta eltussolni az ügyet, amit az amerikai törvények szigorúan büntetnek, így hamarosan bíróság elé kell állnia.
Arnold Schwarzenegger, aki több hírnevet szerzett Terminátorként mint kaliforniai kormányzóként, nemrégiben bevallotta, hogy házvezetőnője gyermekének ő az apja, és ezt a tényt sikeresen titkolta a felesége előtt tizennégy éven át, amíg a házvezetőnő meg nem fenyegette, hogy nyilvánosságra hozza a dolgot.
Dominique Strauss-Kahnt, a Nemzetközi Valutaalap vezetőjét és Franciaország legesélyesebb szocialista elnökjelöltjét New Yorkban tartóztatták le, mert erőszakoskodott egy szobalánnyal. Bár az ügy még nem tisztázott, Strauss-Kahnnak bíróság elé kell állnia, és ha bebizonyosodik a vétkessége, súlyos börtönbüntetés vár rá.
Az ilyen ügyek többsége, az érintettek jellemét ismerve, csöppet sem meglepő: Schwarzenegger hírhedt nőfaló, Strauss-Kahnról pedig a barátai is elismerik, hogy hajtja a nőket (egy elmés francia kommentátor megjegyezte, hogy a hölgyek helyesen teszik, ha burkát viselnek a közelében).
Az erőszakoskodás azonban más lapra tartozik. Az ítélethozatalig illik fenntartani az ártatlanság vélelmét, mégis megkérdezem: ezek az emberek valóban nem ismernek mértéket? Vajon mi jár a fejükben? Talán az átlagosnál több szexre van szükségük vagy egyszerűen csak ostobák? És miért, ó miért kell állandóan szobalányokat, házvezetőnőket és alkalmazottakat használniuk az enyelgéshez?
Attól tartok, nem a szokásosnál nagyobb szexuális igény a magyarázat, sokkal valószínűbb, hogy a hatalomtól megmámorosodott politikusok azt hiszik, mindent megúszhatnak. Hogy hatalmasabbak és okosabbak mindenkinél. Hogy sosem kapják el őket, és ha mégis, az emberek majd megértik, hogy a különleges embereknek különlegesek az igényeik is. Newt Gingrich – akiből könnyen lehet amerikai elnökjelölt – például hazafiságával magyarázta házasságtörését: állítása szerint annyira keményen dolgozott a hazáért, hogy szüksége volt egy kis kikapcsolódásra.
Azt hiszem, a történész és politikus Lord Acton pontosan megfogalmazta a jelenség magyarázatát:
„A hatalom korrupcióra hajlamosít, a teljhatalom teljes korrupcióra hajlamosít”.
(illusztráció | Plexus)
