A csábító új webes technológiák a közös gondolkodás korábban ismeretlen formáit teremtették meg. Pontosabban ezek lehetőségét. Az internetes kommunikáció ismert és gyakori jelensége ugyanis, hogy egy hozzászólás lángra lobbantja az indulatokat (flaming), s ha a beszélgetőpartnerek engednek érzelmeiknek, gyorsan beindul a kocsmai viták színvonalára süllyedő, sehová sem vezető szócsata (flame war), melynek csak a felek kifáradása vet véget.
A skandináv néphit trolljai hegyek közt, barlangokban élő csúf, ostoba és barátságtalan szörnyek. Az internetes folklór azokat a fórumozókat, kommentelőket hívja trolloknak, akik szándékosan igyekeznek megzavarni mások eszmecseréjét. Sokféle beszélgetést kisiklató csali (flamebait) használatos. Vécéfalakról ismerős obszcén mondatok, egy éles hangú kioktatás vagy durva személyeskedés éppúgy alkalmas a diskurzus szétverésére, mint egy színvonalat lerántó, bántóan ostoba, álnaiv kérdés.
Ahány csalétek, annyiféle indíték. A tárgyhoz nem tartozó, előzmények nélküli obszcenitás vagy mocskolódás mögött nem nehéz felismernünk a lelki alkatot, amely a parkban kabátjukat széttáró szatírok, a zsúfolt stadionokban meccs közben pályára szaladók, vagy az autóbuszon semmibe néző tekintettel káromkodók sajátja. Ha úgy érezzük, a minket körülvevő valóság tudomást sem vesz rólunk, szürkeségbe fulladt, érzéketlen massza, amin semmilyen vonatkozásban sem tudunk változtatni – s ez sokak élménye manapság –, nos, a szavak e különös terében még akkor is az azonnali hatás reményében harsoghatjuk el kihívónak szánt mondandónkat. Lényeges különbség, hogy a virtuális önmutogatás névtelen. Még bátorság sem kell hozzá – ezért jóval gyakoribb.
A jelenség elterjedésével a hozzászólók természetesen kialakították a védekezés stratégiáit. A közbeszúrt durvaságokra már ügyet sem vetnek – ha a hatás elmarad, a troll hiába fáradt. Jóval nehezebb a provokáció megkülönböztetése a valódi hozzászólástól, hiszen az is lehet troll, aki egy valódi érvet provokációként utasít el. Ugyanaz a probléma ez, mint a dezinformáció megkülönböztetése az információtól. A józanabb vitapartnerek mindenesetre – angol nyelvterületen – a YHBT betűkombinációval jelezhetik társuknak: you have been trolled. Ne fáradj a válaszolgatással, téged csőbe húztak.
A legravaszabb troll a felbosszantandó személy gondolkodásának és lelki alkatának alapos ismerője. Pontosan tudja, hol vannak érzékeny pontjai, mely nézetek megcáfolását érzi például sürgető feladatának. Az ellenfél megsemmisítése ezekben a dialógusokban általában nem érvekkel, hanem retorikai eszközökkel történik. A felek kölcsönösen megpróbálják a másikra kényszeríteni saját vonatkoztatási rendszerüket. A győzelemhez elég, ha az ellenfél válaszát sikerül kínos magyarázkodásként beállítani vagy hallgatását úgy értelmezni, hogy kifogyott az érvekből. Az információözön miatt a viták amúgy is felszínesek, mert az elsőre felfogható érdekességek mindig vonzóbbak, mint az elmélyült kutatómunkával nehezen felszínre hozható és fáradságosan továbbadható tudás. Ezért tolakszik többnyire a tartalom elé a retorika.
Az anonim virtualitásnak egyébként ugyanaz az előnye, mint a hátránya: az életük összefüggéseiből, társadalmi hátterükből kiszakított beszélgetőpartnerek vitája semmire sem kötelez, és legtöbbször következménye sincs. Magának a helyzetnek viszont nagyon is komoly következményei vannak.
Érdemes felidéznünk a tényt: minden propagandának meggyűlt a baja a zárt, összetartó, önellátó paraszti közösségekkel. Tanait a bolsevizmus is csak a hagyományos struktúrák szétzúzása után, a kapaszkodót kereső, immár atomizált individuumok körében tudta elterjeszteni. Ha ezt továbbgondoljuk, beláthatjuk, hogy az életösszefüggések gyorsuló szétszakadása és a virtuális kapcsolati hálók megerősödése egyértelműen a propaganda felvirágzásának kedvez. Mielőtt az internetes kommunikáció terjedésében a szabad eszmecsere nemes ideájának diadalát ünnepelnénk, jusson eszünkbe, hogy az internet sokat emlegetett demokratizmusa csak annyit jelent, hogy a rádiózás-televíziózás didaktikus vertikális propagandája helyébe a horizontális propaganda lép. Más műfaj, más eszközök, más technikák.
A társadalmi feszültségek növekedése idején megállítható-e a felhasználók általános eltrollosodása? A vágykiélő provokáció kísértete időnként kiszabadul a web láthatatlan lombikjából és kitör a fizikai világba. Legutóbb a gyöngyöspatai troll esetén tanulmányozhattuk, miben különbözik a társadalmi valóság a szavak sterilizált világától – a beszívott provokátort vascsövekkel összeverték. Az esemény kapcsán készült felvétel viszont azonnal visszakerült a valóságot leváltó médiába, ahol sokcélú propagandaeszközként kering. Immár önálló életre kelt – trollok tápláló eledele.
Ács József írásai a blogon | Ács József írásai a Liget folyóiratban
