Itt
az új
a legújabb új
a most villantó pillanat.
Még pilla csak puszta pillogás
fényre vagy mire rebbenés
jövés-menés közti rés.
Eddig nem volt még most meg már
nincs.
Újra próbálom megérinteni
szeretném csapdába ejteni
akár
itt most így
most úgy
netán
körül.

Ez már egy másik melyik
hi-
á-
ba
ni hogy átlibbent eltűnt kisiklott lehullt megint
a múltba.
Tudtam hogy így van ez lesz és mégis nekivágtam.
Rámeredtem tapintottam hallgatóztam szimatoltam
tartott a tam-tam érzékeimben
megtörténik a hihetetlen
hittem
addig nyújtom versem sorait míg elér oda és elkapja
tetten éri ott.
Dehogy éri dehogynem
éri.
De
mi ez az illanó porszem-suhanás
dekoráción túltengő rikoltozás
ha
önmagába visszacsavarodva némán szorítja tenyerébe és körmével is
megragadja
ha
máris
hangol vadul a banda.
Húzza hozza viszi hajtja túlozza.
Iromba térbe omlik vagy felszökik és elvágtat vele
bőréből kibújik a pillanat heve pőrén elölről kezdi.
Éppen erre gurul és
már pedzem is
hogy hol a
nyitja.
Itt.

az illusztráció a szerző festménye  |  Horgas Béla írásai a Liget folyóiratban