Ne hidd,
hogy halandzsa-bandzsa páré,
nevetlen-nyeletlen kupramola,
szeszélyesen ráhagyott visszapöndörület
vagy más nyakatekert cirkalom
a dalom,
dehogy,
csupán mulatni szeretne veled,
s nem ám úgy általában,
mert konkrét lüktetés, csakazértis
örömre játszik:
jössz-e sétafikálni a-tól z-ig,
látni?
Lecövekelni hosszan, szemlélődni,
s tetőtől talpig hallgatózni, mert
ahogy felszáll, szinte elpárolog
az idegenség pora,
máris zümmögni kezd az a
neves-nyeles, személyközi kupramola,
a vinnyogó tolongásból
mohó tenyérrel bár, de magabiztosan
kikapott
egyszeri
hangzat,
s hanyatt zuhannak ritmusára a
senkiházi pofák;
gyerünk, csak semmi nyikk-nyakkolás, és
ezzel skrupulusainkat is kiutasítja,
be se engedi,
a kupramola ezt megteheti, s bár
nem hatalom, álmatagnak se mondanám;
nem is mondanám,
de akkor hogyan lenne a dalod, a dalom –
nézd csak, kifestem és megrajzolom
apraját, nagyját.
Ilyen a kupramola: merő mulatság.
